Az elmúlt két évben sokat sóvárogtunk a 2019 márciusából elmaradt Határtalanul pályázatunk mohácsi programja után. Sajnos, több hasonló tervezet megvalósítását akadályozta meg a járvány. De hála Istennek, ennek az évnek a farsangzárásán részt vehettünk a mohácsi busójáráson, amely mindannyiunknak egy életre szóló élményt nyújtott.
A Határtalanul programok lényege, hogy anyaországi és határon túli diákok együtt felfedezzék egymás kulturális értékeit és ismerjék meg egymás szülőföldjét. A Székely Mikó Kollégium közösségét – ebbe a programba már harmadik alkalommal – a mohácsi Radnóti Miklós Technikus és Szakképző Iskola történelem–angol szakos tanára, Fábián Réka egykori mikós pedagógus hívta be, akinek köszönhetően idén is 36 mikós diák és 5 pedagógus ismerkedhetett meg Baranya megye kulturális és földrajzi értékeivel. Bár az utazás hangulatát beárnyékolta az ukrán–orosz háború kitörésének döbbenete, mégis próbáltunk az előttünk álló öt nap élményeire koncentrálni. A mikós csapat megtapasztalhatta a mohácsi kollégák szeretetteljes vendégszeretetét, akik csodálatos helyekre kalauzoltak el bennünket.
A magyarországi tartózkodásunkat az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark meglátogatásával kezdtük, ahol megcsodálhattuk a Feszty-körkép csodálatos látványát és meglátogattuk a Rotunda többi kiállítását.
A mohácsi programunk a házigazda oktatási intézmény meglátogatásával kezdődött, ahol a kommunista diktatúra áldozataira emlékeztünk egy rendhagyó történelemórán. A nap folytatásaként megtekintettük a Csele-patak által működtetett, XIV. századi gyökerű mohácsi Szent Miklós Vízi és Taposómalmot, majd ellátogattunk a Csele-patak azon részéhez is, ahol II. Lajos király veszett el a törökök elől menekülve. Tisztelettel emlékeztünk a hamarosan 600. évfordulójánál járó 1526-os mohácsi veszedelem áldozatai előtt a mohácsi Millenniumi Emlékparkban. Megdöbbenve szemléltük az áldozatok feltárt tetemeit, amely egy jelenleg folyó kutatás része, mivel még mindig nem sikerült a történészeknek beazonosítaniuk a mohácsi csata pontos helyszínét.
A program során az egykori kulturális fővárosba, Pécsre is ellátogattunk. Kirándulásunk fénypontját a Zsolnay Kulturális Központ meglátogatása jelentette, ahol interaktív kémiai és csillagászati bemutatón vehettünk részt. Majd megtekintettük a Kodály Központot, amit egy csodálatos városközponti sétával folytattunk. Ezt követően Siklós várának a meglátogatása követett, itt felidézhettük A Tenkes kapitánya című film eseményeit, hisz ez volt a film forgatási helyszíne, ahol „belebújhattunk a szereplők bőrébe” is.
A program fő attrakciójaként két napot át a mohácsi busójárás fergeteges hangulatába kapcsolódhattunk be, ahol számtalan busóval találkoztunk, akik megkülönböztetett kedvességgel fogadták a szép székely lányokat, megismerkedhettünk a sokác viselettel, valamint a szlávos sokác tánccal is. Csodálatos volt látni a Sokác-révben a busók csónakos átkelését a Dunán. Sőt, be is öltözhettünk busónak és sokác lánynak is, ami életre szóló élményt jelentett számunkra, hisz a több száz busót befogadó felvonuláson is részt vehettünk a Malii Veliki busócsoport meghívására. Akik még bírták energiával, a délszláv táncházba is bekapcsolódhattak és a Széchenyi téren a máglyatűz hőségében is megmelegedhettek, amit a mohácsi téltemetés hűvössége tett szükségessé.
Hazafelé, e csodálatos kirándulás méltó zárásaként, meglátogattuk a gyulafehérvári római katolikus „magyar szigetet”, Pénzes Loránd tanár úr szavaival élve, és az érseki székesegyházban hálát adtunk mindazért a jóért, amelyben részünk volt az elmúlt napokban.
Reméljük, hogy a jelenlegi háborús állapot nem fogja megakadályozni a megtapasztalt mohácsi vendégfogadás székelyföldi viszonzását, hisz a mohácsi barátaink áprilisban fognak ellátogatni hozzánk, akiknek ezúttal is nagyon hálásak vagyunk a rengeteg élményért.
Kinda Eleonóra kísérőtanár
