Nincs tehát új a nap alatt, a csendes években is alulteljesítő államvezetés most még siralmasabb teljesítményét kell végignéznünk, miközben a mi bőrünkre megy ki a játék. Érdemes ugyanakkor megfigyelnünk, hogy a legújabb válság mily erőteljesen hozta felszínre a román állam egy másik alapvető jellemvonását: a tekintély hiányát, melynek pont az ellenkezőjét igyekeznek oly hosszú ideje bizonyítani.

Vessünk csak egy pillantást a múlt heti üzemanyagpánik utáni „kemény” hatósági fellépésre. A fogyasztóvédők kegyetlenül lecsaptak az árakkal zsonglőrködő és pár órás alapos lakossági pánikot előidéző benzinkutakra, repkedtek a bírságok, nehogy még egyszer eszébe jusson a töltőállomások működtetőinek, hogy őrületbe kergessék országszerte az embereket. Nagy kár, hogy az eredmény a nagy mellényű fellépéstől fényévekre elmarad ebben az esetben is. Mint az rövid idő alatt kiderült – és erről nem más, mint a fogyasztóvédelmi hatóság országos feje, Horia Constantinescu beszélt –, a bírság nagyjából szúnyogcsípésnek számított a töltőállomások működtetőinél. Képzelhetjük tehát, mennyire megszeppentek (a legnagyobb pénzbüntetést „elszenvedő” belényesi kutasnak még viccelni is kedve szottyant), és a jövőben mily gondosan kerülik majd a spekulációt, az árakkal való cselezést. Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy a kis- és középvállalkozásoknak, a családi vállalkozásoknak a nem ritkán több ezer lejes bírság komoly érvágás lehet, de ez nem sokat változtat a tényen, hogy a román állam pontosan azokkal szemben képtelen érdemben fellépni, akik a legnagyobb kárt képesek okozni. És ezek nyilván a gyakran csillagászati összegeket megforgató nagyvállalatok, szolgáltatók. Akiknek e bírságok legtöbb esetben zsebpénznek számítanak.

Nyilván, a jelenlegi vészterhes időkben a bírságok mértékének növeléséről beszélni nem bölcs dolog, hiszen az ilyen döntés főképp a kicsi gazdasági szereplőkre lehet lesújtó, vagy akár ellehetetlenítő hatással, de talán nem ártana a hatalom berkeiben elgondolkodni azon, hogy a jövőben valamivel hatékonyabb fellépésre is alkalmas eszköztárat dolgozzanak ki. Mert bár ellenőrző, karhatalmi és hasonló intézményekből nincs hiány Romániában, csak éppen az az apró gond, hogy hosszú évek óta eszköztáruk (ideértve a szankcionálást is) nagyjából szimbolikusnak tekinthető a „nagy játékosokkal” szemben. És amíg ez így marad, Románia nem lesz más, mint egy hosszú karú, lapátkezű, de valójában béna óriás, mely kénytelen megelégedni a kicsik, a kiszolgáltatottak zaklatásával, a súlyos, valós problémáknál pedig csak ül, és nézi a hegyet.