A Könczei nemzetség története című, közel 350 oldalas vaskos kötet útmutató kísérletként példaértékű és követendő minta mindenki számára, aki hasonló módon szeretné ősei emlékét a feledéstől megmenteni. Köntzey Tamás nemcsak nemzetségének állít emléket, de mindannyiunk számára az ön-azonosságtudat erősítésével és tovább éltetésével, a székely-magyarsághoz való feltétel nélküli ragaszkodás érzésének elmélyítésével mutat követendő irányt és példát.
A források
A családtörténeti modell a nemzetségi találkozók szervezésével kiteljesedett. Az emlékezők körében megjelentek a külföldre szakadt nagycsaládi rokonok is, és ilyen alkalmakkor még inkább felmerült a nemzetségi krónika megírásának nélkülözhetetlensége, mely alkotásra mindenképpen a nagy család legaktívabb képviselője lehetett a leginkább alkalmas. Ezután már csak a szerző személyét kellett megtalálni erre a cseppet sem egyszerű, emberpróbáló feladatra. A találkozók fő szervezője és ennek az egész folyamatnak az elindítója, Köntzey Tamás vállalta a monografikus munka elkészítését.
A családtörténeti irodalom tanulmányozásán kívül a cél eléréséhez vezető út legnehezebb részét levéltári forrásokból kellett összegyűjteni. Ebben a tekintetben nemcsak az egyházi levéltárakra gondolunk, de a Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár gyűjteményeinek időigényes megvizsgálása is megkerülhetetlen követelménynek bizonyult. Az írásszakértői, az idegen kifejezésekkel teletűzdelt kéziratokban való eligazodást és az idevágó ismeretek kifürkészését nagy szakértelemmel Csáki Árpád hely- és egyháztörténész végezte. Azért, hogy a megírásra váró nemzetségtörténet minél átfogóbb, hitelesebb legyen, szükség volt a Budapesti Országos Levéltárnak a témához tartozó iratait is górcső alá venni.
Könczeiek kirajzása
Erdély és ezen belül Székelyföld népessége viszonylag kis területen több felekezet követője lett a történelem folyamán. A torjai és karatnai Könczeiek nagy többsége római katolikus vallású volt és az is maradt. A XVI. század közepe táján már olyan papok is működtek Erdélyben, akik a reformáció eszméihez vonzódtak. Székelyföldön a XVI. század második felében a lakosság kisebbik fele a református valláshoz csatlakozott. Torja lakossága megmaradt az ősi vallás követőjeként. A későbbiekben a Könczei nemzetség a székelység viszontagságos történetének évszázadai során, az általános mintához igazodva, mindkét nagy egyházi tömörülést felkarolta.
A közlési felület behatároltsága miatt nincs módunkban, de talán nem is lenne szükséges a több száz név felsorolása, mert ebben az esetben nem tűnnének ki azok a személyiségek, akik a tudomány, művészet vagy közélet terén kiemelkedtek a nagy család tagjai közül és dicsőséget hoztak a Könczei névnek, ezért elsősorban ezekről az egyéniségekről emlékezünk meg rövid ismertetéseken keresztül.
A teljességre való törekvés nélkül próbáljuk vázolni a Könczeieknek a szülőfaluból való kirajzását és szétterjedését Háromszék számos településére, de akár ennél távolabbi vidékekre is. A férfi ágon való kiáramlás pedig azt jelentette, hogy a családfa terebélyesedése is folytonos folyamat a nemzetségi krónika sokszínűségének tekintetében. Az oklevelekben, de a mindennapi életben is a nagycsalád nevének írásmódja változatos formát ölt: Könczei, Könczey, Keonczei, Köntzey, Köntzei, Köncei, Köntze. A többféleképpen leírt neveket viszont egységesen Könceinek ejtik ki.
A nemzetség megjelenítése
Könczei László az első ismert tagja a XVI. század elején alakuló nemzetségi családfának, társadalmi állapota szerint pedig lófő katona volt. A származási sorrendben őt követi Könczei Gergely, majd Könczei Mihály, mindannyian lovas katonák, akik részt vettek Bethlen Gábor hadjárataiban. Könczei Kata férjhez ment Demjén Tamáshoz, mely család 1608-ban nyert nemesi levelet Báthory Gábor fejedelemtől. 1616-ban Könczei Gergely az altorjai lófők között szerepelt, és részt vett Bethlen Gábor 1619-es, 1623-as, 1626-os hadjárataiban.
Bethlen Gábor a székelyek életkörülményeit személyesen tapasztalhatta Gyergyószárhegyen, ahol nagybátyja, Lázár István környezetében nevelkedett. Édesanyja, Lázár Druzsina révén maga is félig székelynek tekinthette magát. Uralkodása kezdetén elhatározta, hogy a székely szabadságot érvényben tartja, sőt, megerősíti. Nagy szüksége volt az ütőképes székely haderő megerősítésére hadjáratainak folytatásában. Igyekezett a jobbágysorba taszított székelyeket szabad sorba visszavezetni. A harcokban kitűnő székely katonák közül pedig sokat nemesi kiváltsággal jutalmazott meg.
A Bethlen Gábor után következő I. Rákóczi György elődjét mindenben támogatta, harcaiban részt vett, hűsége és barátsága Bethlen Gáborral megkérdőjelezhetetlen volt. A székelyekkel való politikájában is igyekezett a szabadságjogok védelmére kelni, harcainak folytatásában pedig az előd példáját követte. Bethlenhez hasonlóan, a harcokban kitűnt katonái közül nem kevésnek nemeslevelet adományozott. Könczei Ferenc 1632-ben szerzett nemesi kiváltságlevelet.
1650-ben Könczei András Kata nevű lánya Kovács Jánoshoz ment férjhez, aki II. Rákóczi Györgytől nyert nemességet. Könczey Dorottya Szekeres Kelemenhez ment férjhez, ez a család is Bethlen Gábortól nyert nemességet, a Szekeres családot a Besenyőről származó Babos családhoz is rokoni kapcsolatok fűzték. Könczei Ferencnek és fiainak, Andrásnak, Mihálynak és Istvánnak I. Rákóczi György 1632. június 12-én Gyuafehérváron adományozott nemesi kiváltságlevelet. Könczei Ferenc utódai Karatnán éltek, az apa Fehérvár megye szolgabírája volt, a család a karatnai előnevet viselte.
Az altorjai Könczei nemzetség másik jelentős családi érdekeltsége Kézdiszentlélekhez köthető. A XVII. század első éveiben, 1608-ban építettek udvarházat Kézdiszentléleken, ami arra is utal, hogy már jóval előtte megtelepülhettek ott, és jelentős birtokokkal is rendelkezhettek.
Rokonsági kötelékek az arisztokráciával
A szerteágazó családi kapcsolatok eljutottak az arisztokráciával való rokonsági kötelékek kialakulásához is. Könczei Anna báró Apor Péter, Háromszék főkirálybírája fiának, Apor Lászlónak lett a második felesége. Báró Apor Péter emlékírói munkássága révén vált országosan ismert egyéniséggé, fő műve a Metamorphosis Transylvaniae, pedig politikai-közéleti szereplése sem volt elhanyagolható. Háromszék történetének leghosszabb ideig tisztségben lévő főkirálybírája volt. Nagybátyja, a dúsgazdag Apor István nevelte, akitől nemcsak vagyont, de számos jellemvonást is örökölt: Habsburg-pártiságot, vakbuzgó katolicizmust, vagyonszerzési elhivatottságot. Élete alkonyán egészsége megromlásával László fiát is bevonta a vezetésbe, 1749-ben például ő helyettesíti apját az országgyűlés munkálatain.
Könczei Antal 1729-ben született Altorján, 48 éves korában vette el feleségül az esztelneki Szacsvai Évát. A Szacsvai család 1623-ban Bethlen Gábortól részesült nemesi kiváltságlevélben. A két család összefonódását azért is érdemes említeni, mert a családi krónika szerzője, Köntzey Tamás is Esztelneken született a Szacsvai-kúriában, mely hajléknak fontos történeti vonatkozása ismeretes. Itt született Szacsvai János, az 1848-as háromszéki önvédelmi harc idején Kézdivásárhelyen szervezett hadianyaggyártó részleg vezetője, lőporgyártási biztosi minőségben.
Könczei József 1764-ben született. Ez az évszám azért is különleges, mert ekkor hozták létre az erdélyi határvédelmi katonai szervezetet Mária Terézia idején, az addigi civil őrség, a plájások ugyanis képtelenek voltak a megnyugtató határvédelem biztosítására. Három magyar és két román ezred feladata volt Erdély keleti és déli határainak oltalmazása. Könczei József neve kapcsán nemcsak a katonai határvédelmi rendszer megalakítására gondolunk, hanem azért is teszünk vele kapcsolatosan bővebb kitekintést, mert a székely határőrség tagjaként hősi halált szenvedett a II. József császár által indított, 1788–1791 közötti osztrák–török háborúban. A hadakozás első évében a háromszéki és Brassó környéki határszorosok védelmét bízták a székely katonákra. A bodzai szorosban és környékén zajlottak a legelkeseredettebb harcok. Elsősorban ezt a határátkelőt választotta az ellenség az Erdélybe való betörés fő irányául. A leghevesebb támadást 1788. augusztus 12-én indították. Ebben az összecsapásban 323 székely katona esett áldozatul, köztük volt Könczei József is, de a törököknek nem sikerült a szorost elfoglalniuk és Erdélybe bevonulniuk.
Könczei Gábor 1725-ben született Feltorján, felesége Henter Ágnes. A Könczei család így került rokoni kapcsolatba az Aporok után a másik főúri családdal, a Henterekkel.
Könczey Dávid a XVIII. század első felében született. 1724-ben Feltorján bírónak választották. Báró Apor Péterné gróf Kálnoky Borbála férjének írt levelében említi, hogy Könczey Dávid feleségének leánygyereke született. Könczei Ágnes a peselneki eredetű, Bethlen Gábor által nemesített Sólyom családdal került rokoni kapcsolatba házasság útján. Férje Sólyom Kristóf volt, fiai, András, Tamás, István az 1848-as szabadságharc idején hősi halált szenvedtek.
Könczei Kelemen nőül vette kézdiszentléleki Folthy Juditot. Folthy Ferenc 1678-ban minden vagyonát Judit lányára hagyta. Ez az újabb adat is bizonyítja, hogy a Könczeiek Szentléleken jelentős vagyoni eszközökkel rendelkeztek, de arra is választ kapunk, hogy a református Könczei és a katolikus Folthy család utódai katolikusok lettek.
Könczei István 1784-ben született Kézdiszentléleken, házasságot kötött lécfalvi Bodor Rozáliával, ezzel a nemzetségi leágazás a lécfalvi Bodorokkal terebélyesedett. Könczei Gáspár a nemzetség lemhényi szóródását hozta létre. Könczei András felesége a Henter bárói család Krisztina nevű lánya. Könczei József második felesége a szotyori nemes Gidófalvi Anna, ezzel Szotyor is felkerült az egyre terebélyesedő nemzetségi közösségbe.
A Könczei nemzetség erdélyi terebélyesedésének alvinci leágazása Verőcére vezet. Könczei Elemér 1910-ben született Nagyváradon, orvosi hivatását látta el, később kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol repülőtiszt lett.
Adományok a közösség javára
A népes Könczei nemzetségnek olyan tagjai is voltak, akik anyagi javaikat, vagyonukat haláluk után a Könczei-közösség boldogulására, a tehetséges, de kevés lehetőséggel rendelkező nagycsaládi személyek megsegítésére szánták. Ilyen emelkedett gondolkodású egyén volt Könczei Sándorné Könczei Ágnes torjai lakos, aki 1918. december 24-én a kézdivásárhelyi közjegyző által hitelesített végrendeletében örökségének egészét a Debreceni Magyar Királyi Tudomány Egyetemre hagyta a következő feltételek tiszteletben tartásának kötelezettsége mellett: „Hagyatéka a karatnai Könczei Sándorné Alapítvány nevet viselje. Az alapítvány jövedelmét fordítsa az ott tanuló Háromszék megyei Torja községben vagy kézdivásárhelyi illetékkel rendelkező, eredeti székely nemesi családból származó római katolikus vagy református vallású és kifogástalan magyar hazafias érzésű fiatalok megsegítésére.” Az évek során a következő hallgatók részesültek segélyben: 1928–1935 között altorjai Csoboth István, 1936–1941 között Könczei Antal, 1942–44-ben pedig Könczei László sepsiszentgyörgyi ügyvéd.
Könczei Károly 1807-ben született Karatnán. Ügyvédként tevékenykedett. Kéziratos okmányokat, leveleket, többek között Bod Péter-dokumentumokat adományozott az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek.
Köntzei Gerő 1875-ben született. Orvosi diplomával rendelkezett. Hátszegen volt orvos. Itt került kapcsolatba a dévai múzeummal. A Retyezát-hegységbe járt vadászni, halászni, lepkét gyűjteni. Barátság fűzte Diószeghy László sepsiszentgyörgyi lepke- és rovargyűjtőhöz. Hátszegről Zágonba került orvosként, majd innen Küküllővárra helyezték, de barátsága Diószeghy Lászlóval tovább tartott. A Székely Nemzeti Múzeum természetrajzi részlegének tudományos kutatóexpedícióin rendszeresen részt vett. Gazdag lepkegyűjteményét a múzeumnak adományozta.
Köntzei Ernő Küküllőváron született 1893-ban. Orvostudományi egyetemet végzett. 1918-ban, az első világháborúban katonaorvos volt, majd megismerkedett Ady Endrével, akit Budapesten a Liget Szanatóriumban élete végéig kezelt. Később Sátoraljaújhelyen kórházigazgatónak nevezték ki. Orvostudományi írásai az Orvosi Hetilapban jelentek meg.
Könczei György és Sükösd Berta fia, Könczei László 1923-ban született Torján. A Székely Mikó Kollégiumban érettségizett. A Debreceni Tudományegyetemen jogot tanult és ügyvédi diplomát szerzett. 1942–44 között ösztöndíjasa a debreceni egyetem Könczei Sándorné Alapítványának. Sepsiszentgyörgyön ügyvédként működött. 79 évesen, 2002-ben hunyt el. Végrendeletében értékes belvárosi ingatlanát a Székely Mikó Kollégium Alapítványra hagyta, hogy az ingatlan jövedelméből szegény, de tehetséges diákokat támogasson a boldogulásban.
Könczey Miklós kézdiszentléleki birtokos ismert személyisége volt Háromszék vármegyének, minthogy a legfontosabb köztestületi hatóságnak, a Törvényhatósági Bizottságnak volt a tagja. Kortársai véleménye szerint a székely nép érdekeinek lelkes előmozdítója és pártfogója, a magyar nemzetnek tántoríthatatlanul hű fia, a nemzeti ügyért mindig lelkesedő jeles férfi volt. A Székely Nemzeti Múzeumot birtokában lévő régiségekkel támogatta, az árvagyermek-menhelyeket anyagilag segélyezte.
Köntzey Jenő 1958-tól a kovásznai líceum történelem szakos tanára, később igazgatója. Megírta az iskola monográfiáját. A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor-iskola emlékkönyve nyomtatásban is megjelent.
Könczei Ádám Kolozsváron a Folklór Intézet tudományos kutatója volt. 1952-től népköltészeti és népzenei tanulmányai jelentek meg. Közmondások, szólások, találós kérdések, népdalok és balladák sokaságát mentette meg az enyészettől. A kolozsvári táncházmozgalom alapítójának tekintették. Halála után, 1998-ban jelent meg gyűjtéséből a Házatlan csiga című kötet, 2004-ben pedig írásai az erdélyi táncház vonzásköréből Táncház címmel.
Könczei Árpád, édesapja nyomdokain járva meghatározó alakja volt az erdélyi-kolozsvári táncházmozgalom elindításának. 1995-ig feleségével Sepsiszentgyörgyön éltek, majd rövid kitérővel kitelepedtek Magyarországra. 1990–95 között a Háromszék Táncegyüttes koreográfusa, 2000–2005 között a Maros Művészeti Együttes szakmai igazgatója. 2013 óta szabadúszó, zeneszerző, koreográfus, forgatókönyvíró, dalszerző, táncművészeti tanácsadó.
Esztelnek régen és ma
A jelen kötet szerzőjének, Köntzey Tamásnak az életútjáról, sokoldalú érdeklődéséről, konok-székely elkötelezettségéről, vágyainak-álmainak beteljesüléséről, más szóval a nagy munka létrejöttének körülményeiről szeretnénk szólni. A nemzetségen belüli oszlódás következményeként az ő közvetlen családi környezete Esztelnekre vezet, mely település egy újabb családi leágazás helyszínének tekinthető.
Nehogy azt gondoljuk, hogy Esztelnek – Háromszék peremére szorulva – semmilyen érdemleges esemény helyszíne nem volt. Ha csak az oktatást vesszük egyfajta kulturális mércének, akkor megállapítható, hogy a falu a felső-háromszéki katolikusok központjává lett. 1648-ban a nyujtódi sikertelen próbálkozás után itt több szerencse kísérte a ferences rendi szerzetesek megtelepedési szándékát. A már terjedőben lévő protestantizmus megfékezésében, majd visszaszorításában a döntő szerepet az itteni kolostor ferences szerzeteseinek tevékenysége jelentette. Nagy Mózes háromszéki származású lelkész visszatért szülőföldjére, 1681-ben Esztelneken fiúgimnáziumot alapított, Háromszéken az elsőt, ezt azonban csakhamar a központi fekvésű Kantába helyezték át.
A településen az emberek többsége nagy nélkülözés közepette élt. Sorsuk jobbra fordítása érdekében sok mindennel próbálkoztak. Az államhatár viszonylagos közelsége kedvezett a csempészet kialakulásának. Nagy volt a kísértés különösen a parajdi kincstári só magas árához viszonyítva olcsó moldvai só titkos utakon való behozatalára. A lebukás esélye és a megtorlás súlyossága igen meggondolkodtatta az embereket, ennek ellenére többen is belefogtak. Két pórul járt család kálváriáját ismertetjük ezzel kapcsolatosan.
1840-ben Kézdivásárhely mellett a kontrások (sócsempészeti felvigyázók) feltartóztattak egy szekeret két mázsa moldvai sóval megrakva. A szekéren esztelneki Vizi Gergely gyalogkatona és felesége tartózkodott. Ugyanott két gyalogos nőt is elfogtak, akiknél 45 kiló sót találtak. Az elfogottakat az ojtozi vámhivatalhoz szándékoztak bekísérni kihallgatásra. Időközben Vizi Gergely a gyalogosokkal együtt megszökött. A kihallgatás alkalmával Viziné vallomásában elmesélte a történteket: „Esztelneken a falu végében egy ismeretlen oláhtól vettem a sót 11 huszasokkal. Mivel az uram már rég ágyban fekvő beteg, és egészen elszegényedtünk, egy kis nyereséggel el akartam adni, hogy gabonát vásároljak. Ha az ura beteg volt, hogy szökött el a szekérről és miért ment ő is Kézdivásárhelyre? – kérdezte a kihallgatója. Ő eret akart vágatni – válaszolta az asszony. Miért szökött el, azt nem tudom, mivel ő nem tudta, hogy én sót vettem. Tudtam, hogy moldvai sóval nem szabad kereskedni, tudtam, de a nagy szegénységem mián követtem el ezt a hibát.” A büntetés súlyosságáról nincs tudomásunk.
1845-ben Cserei Mihály és fia, Molnár János került hasonló helyzetbe, és a falusfelek együttérzésüknek jeléül sorsközösséget vállaltak a lebukottakkal: „Mi, nemes esztelneki hűtösség kezességet vállalunk Cserei Mihály és fia, Molnár János gyalogkatonákért, kik most közelebbről sópravarikációba találtattak, arestáltattak és fogdába tétettek, kikért minden nemű dologban vállalunk kezességet, amíg a főelöljáró urak parancsolják őket számadásra hozni” – aláírja Domokos Antal bíró és Jantsó József jegyző 1845. január 10-én.
Könczeiek Esztelneken
A következőkben az esztelneki Köntzei nemzetség létrejöttét és néhányuk életútját kívánjuk ismertetni. Köntzei Zoltán esztelneki Szacsvai Albinát vette feleségül, aki a puskaporgyártó Szacsvai Jánosnak volt a lánya. Esküvőjük 1873-ban volt. Jó módban éltek, Köntzei Zoltán szenvedélyes vadászként élte derűs éveit. Csakhamar azonban a családi bőség félbeszakadt, mert a nagylelkű és pénz dolgában sem szűkölködő családfő kezességet vállalt barátai adósságainak törlesztése tekintetében. Ahogy ez nem ritkán előfordult fizetésképtelenség esetén, a kezes vagyonát elárverezték 1878 februárjában. Leszegényedve, de továbbra is ott éltek Esztelneken, a családfő gazdálkodott és erdőmesterként is tevékenykedett. Ő felügyelte az erdőt Esztelnektől a román határig. A család egykori anyagi jóléte lassan helyreállt. Köntzei Zoltán 71 évesen hunyt el. A Ferenc-rendiek sírkertjében, a Köntzey család sírhelyén nyugszik.
A Köntzey család esztelneki otthona kezdettől fogva a Szacsvay Ferenc 1702-ben épített udvarházában volt. A családi összefonódást jelképezi, hogy az udvarház megnevezése ettől fogva a Szacsvay-Köntzei nevet vette fel.
Köntzei Zoltán kései leszármazottja Köntzey József agrármérnök. A falu legaktívabb közéleti szereplője volt, még a kommunizmus idején az itt élők néphagyományainak újjáélesztésében volt meghatározó szerepe. Természetszeretete, annak védelme egész életét meghatározta. Kiváló kapcsolatokat ápolt a Székely Nemzeti Múzeum természetpártoló szakembereivel, együtt járták a közeli természetvédelmi területeket. A Szacsvai János Alapítvány elnöki tisztségét látta el, ahol – hacsak alkalom adódott – a falu szabadságharcos hősének emlékét ápolta.
Köntzey József elsőszülött fia, a jelen kötet írója és szerkesztője, Köntzey Tamás 1952-ben született Sepsiszentgyörgyön. Marosvásárhelyen szerzett gyógyszerészdiplomát. 1974-ben feleségül vette az árkosi származású Nagy Blanka óvónőt. Két lánygyermekük született: Köntzey Csengele Tünde és Köntzey Tekla Éva. Hosszabb sepsiszentgyörgyi gyógyszerészi kitérőt követően, 1988-ban Svédországba vezetett életútjuk. 2002-től főgyógyszerészként, gyógyszertárvezetőként tevékenykedett, majd gyógyszertárakat működtető részvénytársaságot hozott létre. Ennek a konszernnek volt a tulajdonosa és vezérigazgatója 2018-ig, amikor nyugdíjba vonult. 2002–2018 között a svéd gyógyszerészek szövetségének elnöki tisztségét látta el.
Nemzetségi találkozók
Világossá vált Köntzey Tamás számára, hogy Könczei nemzetség csak egy van, valamennyien egy közös őstől származnak, és ez a meggyőződés határozta meg a témához való viszonyulását. A találkozások helyszínéül a nemzetség ősi tartózkodási helyét, Torját választották. A feltorjai gyülekezettől bérelték a közösségi házat. Az első találkozó idejét 2007. augusztus 4–5-ére hirdették. Több mint 200-an jelentek meg az összejövetelen. A rendezvény ökumenikus istentisztelettel kezdődött. Köntzey Tamás előadást tartott a családtörténeti kutatás eredményeiről. Coroi Artúr helytörténész falutörténeti előadásába belefoglalta a Könczeiek Torjához kapcsolódó emlékeit. Csáki Árpád hely- és egyháztörténész a témához kapcsolódó levéltári kutatásairól beszélt. Közös ebéd következett a közösségi házban. A helyi iskola diákjai műsorral kedveskedtek a résztvevőknek. Délután Könczei Árpád koreográfus, zeneszerző édesapja, Könczei Ádám néprajzkutató emlékére készített Apám tánca című filmjét mutatta be. Zenés-táncos mulatsággal zárult a nap. Augusztus 5-én kirándulást szerveztek Bálványosfürdőre és a Szent Anna-tóhoz. A találkozó tábortűzzel ért véget.
A következő találkozóra 2008. augusztus 2–3-án került sor ugyanazon a helyszínen, a feltorjai vártemplomban és Székely házban. Ez alkalommal is nagy volt az érdeklődés, 170-en jelentek meg a családi ünnepségen. Köntzey Tamás méretes családfa-ábrázolása a 6 métert is meghaladta, több mint 500 személy 16 nemzedéken keresztül került bemutatásra. Kopjafát avattak a templomkertben. Létrehozták a Könczei Nemzetség Alapítványt Köntzey Tamás elnökségével. Céljai között szerepelt: folytatni a kutatásokat, közreadni a nemzetség történetét, megszervezni az elkövetkező találkozókat. Az alapítvány azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért rövid fennállását követően beszüntette létezését.
A harmadik találkozót Esztelneken rendezték meg 2011. augusztus 6-án. Köntzey Tamás alapítványi elnök a szülőföld megtartó erejét, az összetartozás örömét hangsúlyozta. Könczei Elemér grafikus, karikaturista Fejadag, avagy egy karikaturista műhelytitkaiból című vetített képes előadása jelentette a különleges élményt.
Úgy gondoljuk, hogy az igen sikeres, eredményekben gazdag, másoknak is irányt mutató kezdeményezés folytatása mindenkinek közös érdeke, az együvé tartozáson alapuló eszmeiség pedig a nemzetségi közösség megtartó erejét igazolja.
Köntzey Tamás könyvének bemutatója 2022. március 26-án lesz a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban 11 órai kezdettel.
