László Zsuzsa
A címet egy szovjet-orosz filmből kölcsönöztem, amely 1981-ben Oscar-díjat kapott a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, és a 30. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve díjra jelölték. A cím egy orosz közmondás megidézése, melynek pontosabb értelme: „Moszkvát nem hatják meg a könnyek. Vagyis, ha problémád van, sírással nem mész semmire, magadnak kell megoldanod.”
A film történetének nincs köze háborúhoz, nem azért jutott eszembe. Három, vidékről Moszkvába költözött barátnő sorsáról szól, húsz évet felölelve. Mérföldkő az egyetemes filmtörténetben. Rendezője Vlagyimir Menysov, aki tavaly hunyt el koronavírus-fertőzés következtében. Nem érhette, nem élheti meg ezt a mostani, következő borzadályt. A háborút és vele együtt mindazt, amit maga után von, pontosabban, ami azzal párhuzamosan, egyidejűleg zajlik. Még pontosabban, az orosz kultúra elleni hadjáratot.
Csajkovszkij, Muszorgszkij, Prokofjev, Csehov, Dosztojevszkij, Jeszenyin, Ulickaja, Chagall, Andrej Rubljov, Baryshnikov, Godunov, Tarkovszkij, Mihalkov, Sztaniszlavszkij, Ljubimov, Dogyin, Kordonszkij… Nevek. Ők az orosz zene, irodalom, képzőművészet, színház, film, táncművészet. De neveket naphosszat lehetne sorolni századokra visszamenőleg napjainkig. Csajkovszkijt nemrég két angliai filharmónia törölte a repertoárjából. Operaházak orosz karmestert, énekest menesztenek, orosz filmeket nem vetítenek le több nemzetközi filmfesztiválon. Dosztojevszkij-kurzust csak a nagy (józan) felháborodásnak köszönhetően lehet továbbra is tartani egy olaszországi egyetemen. És ami mégis a legdrámaibb, hol van (a többiekkel együtt) azoknak az orosz kiskatonáknak a neve, akik értelmetlen halált haltak, halnak, akárcsak velük egykorú „ellenfeleik”? Nem jószántukból fogtak fegyvert, iskolapadban, egyetemen lenne a helyük, ahol többek közt Csehovról, Csajkovszkijról, Ulickajáról, Prokofjevről tanulhatnának, tanulhattak volna…
Nem újdonság, hogy nagyon könnyen át tudunk esni a ló túlsó oldalára, végletekben gondolkodunk, cselekszünk. Most pont mindent és mindenkit, ami, aki orosz, egy kalap alatt kell megtagadni, gyűlölni. Ennyi telik tőlünk.
Moszkva nem hisz a könnyeknek. Igen, ez most két- vagy akár többértelmű, de igazából csak egy gyönyörű film címe. És a közmondás szerinti értelme: „Ha problémád van, sírással nem mész semmire, magadnak kell megoldanod.” Sikerül vajon, és hogyan?
