A két lelkész által tartott istentisztelet után a polgármester asszony mondott ünnepi beszédet, majd vetített képes előadást láthattunk az uzoni Tatrangi Sándor Általános Iskola tanulóitól, akik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mozzanatait, a márciusi ifjak követeléseit idézték fel. A koszorúzáson székely huszárok álltak őrséget, miután pedig elénekeltük a himnuszainkat, az ünnepség résztvevőit betessékelték a Jókai Mór Művelődési Házba egy kis kínálmációra, ahonnan nem hiányozhatott a székely köményes és a kürtőskalács sem.

Végül az érdeklődők a felújított régi iskolát is megtekinthették, jó néhányan éltünk is az alkalommal. Szép, tágas, kivitelezése kifogástalan, amit 90 százalékban az anyaország támogatott. Most már csak jó sok nebuló szükséges az igen elegáns osztályok elfoglalásához.

Az 1848–49-es eseményekhez visszatérve: tudjuk, hogy az akkori osztrák hatalom Oroszország segítségével verte le a magyar forradalmat. De nem az a győztes, aki többségben, idegen segítséggel megfojtja a népek szabadságához való igényét, hanem az, aki szellemében is tovább élteti a népek mindenkori szabadságjogát. Lám, keleti szomszédainknál most igen fontos volna a szabadság és a béke. Minden nélkülözés mellett leginkább nyugalomra és békére vágynak, hogy ne az elkeseredés, az otthontalanság, a vándorbot jusson nekik. Itt említeném meg, hogy református lelkészünk az ünnepi istentisztelet során egy fontos jelképről is beszélt, a szőlőtőről, amelyről a venyigék táplálkoznak. Tő nélkül a szőlővessző nem létezik vagy kiszárad. Ez más népeknél és vallásoknál is jelentős szimbólum, ezért azt kívánom, hogy hadd éljenek a vesszők a szőlőtőn, és csepegtessék bőven nedűjüket az élet és a megmaradás reményében a világ minden lakója számára!

Veres Ibolya, Uzon