Beszélgetésünket onnan indítottuk, hogy mit jelent az intézmény szempontjából a járványhelyzet megszűnése. Bordás Beáta elmondta, mióta feloldották a korlátozásokat, csak egy rendezvényük volt, az IttMást kiállítás záróeseménye, a katalógus bemutatója, ahol elég kevesen jelentek meg, ami valószínűleg annak tulajdonítható, hogy kissé elszoktak az emberek az ilyenfajta kulturális eseményektől, kell egy kis idő, amíg visszaáll a régi rend. Jó az, hogy ezután nem csak oltási igazolvánnyal rendelkezőket fogadhatnak, és szervezhetnek protokollokat a megnyitók alkalmával. Az intézményvezető szerint csökkent a látogatottság az elmúlt évek során, elsősorban az idősebb közönségből maradoztak el, akik féltek a fertőzéstől, és azok, akiknek nem volt védettségi igazolásuk. Közülük sokan megnézték a kiállításokat, de nem a megnyitón, az a bizonyos beszélgetős-poharazgatós közösségi élmény megszűnt az utóbbi időszakban.

Visszatekintő

Az elmúlt évben az Ösztön című kiállítás megnyitóján voltak a legtöbben, talán azért, mert újszerű volt, és mert az ötven év alatti nemzedéknek nem nagyon volt még bemutatkozási lehetősége az EMŰK-ben. A fiatal kiállítóművészek szinte mind eljöttek, és mindenki hozott magával még valakit, ezért rengetegen voltak a megnyitón, annak ellenére, hogy ez még a járvány időszakában volt. Bordás Beáta hat kiállítást nyitott meg június óta, melyek közül mindegyik jó élmény volt számára, de talán a pécsi és helyi egyetemi tanárok Paralel című kiállítását vagy a Baász-kiállítást tudná kiemelni, melynek kétnyelvű megnyitója volt, ugyanis Baász Imre egyik egykori bukaresti grafikus barátja is elvállalta, hogy felszólaljon. A Múzeumok Éjszakája is emlékezetes volt, két fontos kiállítással várták a közönséget, ezenkívül a Kultúrszüret alkalmával szervezett eseményekre, a szentgyörgyi műtermekben tett látogatásokra és a gyermekfoglalkozásokra is örömmel emlékszik vissza.

Mint elmesélte, az elmúlt évben elsősorban arra törekedett, hogy levezényelje a betervezett Jánosi Antal, Vetró Artúr, Baász Imre, Kopacz Mária egyéni kiállításokat és az év végi csoportos tárlatokat, emellett persze barátkozott az új helyzettel, tanult, terveket szőtt, próbálta felvenni a ritmust. Az elmúlt három hónapban kiállított IttMást egy sorozat zárókiállítása volt, amit ugyancsak örömmel támogatott. Az új költségvetési év márciusban kezdődik, így valójában csak most indul az ő programja.
 

Idei tervek

2022-re tizenegy kiállítást terveznek, ebből kilencet az EMŰK-ben, kettőnek pedig az lenne a célja, hogy népszerűsítse tevékenységüket Kolozsváron, illetve Marosvásárhelyen. Elsőként Tamás Anna textilművésznő munkáit állítják ki, de ezzel szinte párhuzamosan Szilágyi Varga Zoltán grafikusművésznek, filmrendezőnek a kiállítása is megnyílik, ők mindketten szerepeltek az IttMást-on. Azért Tamás Annával indítanak, mert Bordás Beáta fontosnak tartja, hogy női művészek életművét is bemutassák, és nyissanak a festészethez vagy a szobrászathoz képest kevésbé ismert, de ezekkel rokon művészeti ágak felé. A kiállított nagy méretű faliszőnyegek a hetvenes években nagy elismertségnek örülhettek, de amikor Tamás Anna 1985-ben Amerikába disszidált, a legjobb munkáit magával vitte, és azóta ezek nem voltak láthatóak Romániában.

Szilágyi Varga Zoltánnak az animációs filmjeit is szeretnék bemutatni, és egy közönségtalálkozót is terveznek vele a moziban. Ő is erdélyi származású, hosszú ideig élt Bukarestben, majd a nyolcvanas években Magyarországra telepedett ki, és nyugdíjazásáig a kecskeméti rajzfilmstúdióban dolgozott. Májusban következne a két új kiállítás: az egyik Gergely István szobrászművész munkásságát tárja majd a közönség elé, a másik pedig Molnár Zoltán festőművész alkotásait. Gergely István csíkkozmási születésű, Kolozsváron élt, és tanárként, mentorként is igen fontos az ő tevékenysége, Molnár Zoltán pedig Sepsiszentgyörgyön született és többnyire Temesváron dolgozott. Májusban egy gyűjteményes kiállítást is meg akarnak nyitni Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, majd július vége felé két újabb eseményt szerveznek: Mohy Sándor műveiből készül a Tusványost nyitó kiállítás, a másik tárlat pedig a ba­róti születésű, a tavalyi Ösztön című seregszemlén is szereplő Incze Mózes munkáit mutatja be. A másik külső kiállításukat a Kolozsvári Magyar Napok alatt tartják, mely alkalomból ott is bemutatnák Gergely István kiállított műveit.

Ősszel egy Györkös Mányi Albert-kiállítást tartanak, mivel idén van születésének 100. évfordulója, és ez alkalomból emlékévet hirdetett a kolozsvári Györkös Mányi Emlékház és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet. Éppen most nyílik meg Kolozsváron az a nagyszabású kiállítás, amelyet az EMŰK-be is elhoznának. Októberben a VII. Székelyföldi Grafikai Biennálé következik, utána pedig egy újabb nagyszabású, két szinten létrejövő kiállítást terveznek Kovács Ádám budapesti műgyűjtő gyűjteményéből.

Arculatváltás

Bordás Beáta folytatja a már megkezdett munkát, de szeretne bevezetni néhány újítást is. Továbbra is erdélyi magyar képzőművészek műveit mutatják be az EMŰK-ben, és minden évben szeretnének rendezni egy nagyobb kiállítást is, ami „egy jól meghatározott kurátori koncepciót tükröz”. A csoportos tárlatokat folytatják, rendszeressé tennék például az Ösztön című kezdeményezést. Amiben újítanának, hogy legalább évi egy kiállítás szintjén nyitnának a fiatalabb művészek felé, szeretnék rendszeresíteni a gyermekfoglalkozásokat, és minden kiállításhoz hozzárendelnének egy-két eseményt: finisszázst, tárlatvezetést vagy más típusú kulturális kezdeményezést. Például az idei Szent György Napok alatt a Tamás Anna-kiállításon lesz a Liszt Intézet által szervezett erdélyi magyar költőnők estje. Ezen kívül külső terekben is szeretnének különféle rendezvényeket szervezni, folytatni kívánják a műterem-látogatásokat is.

A legnagyobb váltás talán az, hogy teljesen megújítják az intézmény arculatát. A honlap megújítása már rég várat magára, ezért eldöntötték, hogy egészen más honlapot készítenek, amit Ferencz Hunor kollégája tervez. Lecserélték a logót is, ez ugyancsak többször felmerült korábban. Az új logót Kusztos Attila készítette, aki újabban lett „hivatalosan” is tagja a csapatnak Musát Arnold mellett. Értelemszerűen a meghívóik, katalógusaik és más promóciós anyagaik is megújulnak, és Bordás Beáta bízik abban, hogy markánsabb, jobban felismerhető arculata lesz az intézménynek. Sok más ötletük is van, de sajnos nincs kapacitásuk arra, hogy minden tervet valóra váltsanak.

Az EMŰK élén

Kérdésünkre, hogy miként érzi magát az EMŰK élén, Bordás Beáta elmondta: nehéz döntés volt 17 év után hazaköltözni Kolozsvárról, de úgy érzi, szakmailag mindenképpen jó kihívás ez számára. Korábban nem voltak vezetői tapasztalatai, ezért az egyik legnehezebb feladatának azt érzi, hogy „sikerüljön felülemelkedni a saját korlátain” a beosztottakkal való viszonyában. Bár nagyon időigényes ez a munka, hisz sokkal többet jelent a napi 8 óránál, nincs két egyforma nap, és ezt szereti. Mint kifejtette, sok idő kell ahhoz, hogy egészen átlássa a hivatali adminisztráció működését, még mindig akadnak olyan feladatok, amelyekkel először szembesül, de próbál helytállni minden helyzetben. Kicsit sajnálja, hogy a szervezés mellett nem marad ideje kutatni, hosszabb szövegeket írni, de reméli, hogy előbb-utóbb minden olajozottabban fog működni. Kis csapat az övék – a két új alkalmazott mellett Száraz Anna Andrea és Jakabfi Edit dolgozik még az EMŰK-ben –, így történnek néha fennakadások, de alapvetően jó irányba halad az együttműködés, egyre jobban értik egymás nyelvét.