A koronavírus-járvány két évig marcangolta a tanintézményeket, ám az eddigi beszámolók főként az óvodák, iskolák helyzetét tükrözték, kevesebb szó esett a felsőoktatási intézményekről. Pedig 2020 márciusa óta igen nehéz helyzetbe kerültek maguk az egyetemisták is, az aulákból és egyetemi előadótermekből szobáikba, számítógépjeik elé kényszerültek.

Ha nem is szűnt meg teljesen a diákélet, radikálisan átalakult. Léteznek olyan hallgatók, akik az elmúlt két évben teljes mértékben a virtuális térbe kényszerültek, a számítógép képernyője előtt ülve töltötték diákéveiket. Az egyetemisták hagyományos közösségei is átalakultak, két év után már számos fiatal érezhette azt, hogy egyszerűbb, könnyebb és kényelmesebb otthoni szobájában egyetemistának lennie, mint Kolozsváron, Bukarestben vagy Temesváron. S ha részben még igazuk is lehetne – drága albérletek, emelkedett költségek –, valójában az olcsóbb megoldás hosszú távon mégis drágábbnak bizonyulhat: nem csak maga a képzés változott meg, hanem megszűnt a közösségi életforma, a közös gondolkodás és kérdésfeltevés lehetősége, mindaz, ami az egyetemi időszak egyediségét, varázsát is jelentette. Ez pedig már rövid távon is súlyos, alig pótolható veszteséget jelenthet, hiszen az értelmiségi életforma megalapozása került veszélybe. A diákok egy része eddig ugyanis beletörődött, megszokta, mi több, megszerette az online egyetemi életet, vannak, akik már nem is kívánták vissza a korábbi állapotot.

A visszatérésnek sem örül mindenki, hiszen például Kolozsváron – de nem csak ott – rövid idő alatt kell lakhatási lehetőséget, esetenként drága albérletet keresni. Szerencsésnek mondhatja magát az, akinek biztosított a kollégiumi ellátás, azaz a diákbentlakás. Noha valóban nehéz megoldani ezt a helyzetet, mégsem lehet egyéni érdekek szerint játszadozni az egyetemi oktatás módozataival sem, s aki úgy gondolja, hogy az online képzés ugyanazt biztosítja, mint a jelenléti oktatás, vélhetően téved. Már csak két hónap maradt a félév végéig, milyen jól ki lehetett volna még tolni a hibrid vagy az online oktatást, mondják a felháborodottak, az online oktatás mellett pálcát törők. Csakhogy nem csupán az albérlet valóban nehezen megfizethető áráról van szó, hanem arról is, hogy nem halogatható a végtelenségig a visszatérés az egyetemek padjaiba. Ráadásul mindazok a diákok, akár oktatók is, akik felvették az oltást, joggal kérdezhették: miért nem élhetnek teljes mértékben a normális oktatáshoz való jogukkal? Persze, sokaknak megfelelt az online egyetemi képzés kényelme, csakhogy mégsem az a hosszú távú cél, hogy minél kényelmesebb egyénekből álló társadalmat alakítsunk ki, hanem hogy gondolkodó, érdeklődő, kérdezni tudó és felkészült fiatalok kerüljenek ki az aulákból.