A községben már volt precedens arra, hogy a tanácsi akarattal szemben érvényesíteni tudta érdekeit ingatlanbefektető, s a jelenség megismétlődhet.

Az erőviszonyok meglehetősen egyenlőtlenek, s ez nincs rendjén. Aki földeket vásárol fel, hogy azokat aztán telkekre bontva adja el, persze társadalmi igénynek megy elébe, s mint ilyenre szükség van. A csak saját érdeküket nézőket viszont ki kellene szűrni, mert az árak mesterséges feltornászása már korántsem nevezhető lakossági érdeknek, és jogos elvárás, hogy a megyei és országos szervek ebben a helyi önkormányzatok segítségére legyenek. Amikor egy községi tanács ellen millióeurós kártérítési igénnyel lép fel az ingatlanbefektető, merthogy őt ekkora kár érte volna azzal, hogy a helyi tanács vagy polgármester a beltelkesítést, a községi érdekből kiindulva, az illető birtokán nem tartja célszerűnek, nos, akkor már aránytalan nagy nyomás esete forog fenn, s a dolgokat természetes medrükbe kellene terelni. A köz- és magánérdek egyeztetésének nehéz feladata a megyei és országos szervekre hárul, a községek méltán várják el, ne legyenek kiszolgáltatva az anyagilag erősebb félnek e küzdelemben.

Illyefalván a polgármester egy másik módszerrel is kísérletezik: a nyilvánosságot vonná be fokozottabb mértékben a döntéshozatalba. A tanácsot beperelni szándékozók ugyanis arra hivatkoznak, hogy ők már egyszer kaptak kedvező véleményezést a helyi hatóságtól, most ennek mondana ellent a tanácsi elutasítás.

Hogyan is állunk hát az előzetes láttamozással és hogyan a további procedúra lefolyásával? Fodor Imre polgármester így látja ezt, érdemes vitára bocsátani:

A község önvédelme

Fodor Imre nem tagadja, az előzetes láttamozás valóban tőle származik, de ez nézete szerint még nem jelent sokat, a hivatalos procedúra meglehetősen hosszú. Mivel a jogszabály több értelmezésre ad lehetőséget, maga most azon dolgozik, hogy egy koherens, áttekinthető gyakorlatot alakítson ki, logikus lépésekre bontva a folyamatot. A beltelkesítés és építési engedélyek megszerzése legalább öt lépést kíván meg. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által kiadott Román-magyar közigazgatási szótárt segítségül híva írom ide a különféle iratok nevét. Először az illetőnek a településrendezési bizonyítványt (certificat de urbanism) kell kiváltania, ezt láttamozta a polgármester. Ezt követi az övezetrendezési részletterv elkészíttetése (PUZ), melyet tucatnyi szervnek kell láttamoznia, s melyhez harmadik lépésként be kell szerezni a megyei tanács illetékes osztályától az amolyan végső láttamozást (aviz unic). E tervet mindazonáltal a községi tanácsnak is véleményeznie kell.

— A megyei tanács jóváhagyása után ismét az önkormányzathoz nyújtja be iratait a kérvényező, és én ragaszkodni fogok ahhoz, hogy az átláthatósági törvény értelmében meghirdessük, és közmeghallgatást tartsunk minden ilyen ügyben. Ez azt jelenti, hogy a helyi lakosságnak beleszólást biztosítunk, és az érdemi hozzászólások nyomán a tanács kérheti a terv módosítását, mielőtt hozzájárulását megadná a most már véglegesnek tekinthető övezetrendezési részlettervhez.

Szavaiból kiderül, hogy a nyilvánosság háromszor jutna szóhoz e procedúrában, egyszer, amikor a környezetvédelmi hivatal megkívánta hirdetés megjelenik a sajtóban, másodszor, amikor a községi szakbizottság és a tanács megvitatja és véleményezi, és harmadszor, amikor közvitára bocsátják, és bárki lakosa a településnek hozzászólhat.

Amennyire a hivatalokat ismerem, a nyilvánosság szerepét messzemenően indokolt növelni, nagyobb horderejű ügyekben én a népszavazást sem zárnám ki. Esetünkben nem ilyesmiről van szó, de ha már valaki egy községet a lényéből akarna kifordítani, annak kell, hogy útját tudják állni. Mint láttuk az eddigiekből, hatalmas erők fogtak össze, hogy a maguk hasznát kisajtolják a határból itt is, másutt is, a körültekintés hát nem indokolatlan. A nyilvánosság és a közvélemény akaratának érvényesítése üdvösen hathat ki az árak mérséklésére is. A nyerészkedés megfékezése pedig első számú közérdek.