Kuti János
Távirányítómon történő zongorázásaim közepette többször megtörtént már, hogy véletlenül túlélők viadala (survivor valóságshow) került a képernyőre, amiből elég volt néhány másodpercet néznem, és hanyatt-homlok kattintottam tovább. Aztán eszembe jutott, hogy Románia lakosságának nagy része is tulajdonképpen egy nagy túlélő viadalban vesz részt, csak míg a tévében zajló vetélkedők győztese nagy nyereményt zsebelhet be, addig az egyik napról a másikra élőknek egyetlen jutalma valóban csak a túlélés. Ezért a túlélni akarók küzdési szabályai után néztem, és érdekes dolgokat találtam.
A néhány szereplővel zajló, tévében közvetített küzdelmek egy-egy elszigetelt, legtöbbször lakatlan egzotikus szigeten zajlanak, ahol jó meleg van, és a hölgyek egy szál fürdőruhában, a férfiak egy szál gatyában mutogatják magukat és fürdőznek a meleg tengerekben. Nálunk, idehaza a lakosság nagy része küzd a túlélni akarók viadalában, különösen a kis jövedelműek, kisnyugdíjasok, segélyen élők. És idehaza télen azt kell kibírniuk, hogy miként lehet a fűtetlen szobában, jól felöltözve túlélni a telet, és fürödni is csak módjával fürdenek, mert a meleg víz (ha egyáltalán van), az bizony sokba kerül.
A sorozatban szereplőknek (a Wikipédia szerint) sokszor olyan feladatokat adnak, mint például rovar- vagy nyershús-evés. Ki kell bírniuk magasban és vízben, valamint ügyességi feladatokat kénytelenek végrehajtani. A hazai túlélésre játszók egyelőre még rovarokat nem esznek (bár az is eljöhet, mert már a lisztkukacok használatát engedélyezte az unió), igaz, húst is csak akkor, amikor van rá pénzük, de azt egyelőre megsütik, ha nem vágják le a gázt vagy a villanyt. Ha levágják, akkor esetleg tüzet tesznek a tömbházak között.
A tévéadásokban van úgynevezett jutalomjáték, ami nem a túlélést szolgálja, hanem könnyebbé és élvezetesebbé teszi a mindennapokat a szigeteken. Ilyesmire a hazai tömegek, akik egyik napról a másikra élnek, nem nagyon gondolhatnak.
A televíziós műsorokban közvetített túlélési viadalok viszonylag rövid ideig tartanak, és a vetélkedésből a társak szavazata miatt is ki lehet esni. Az emberek nálunk a négyévenkénti szavazások miatt járhatnak rosszul…
Nem is foglalkozom tovább a tévében szereplő túlélők gondjaival és problémáival. Nézzük inkább a hazai túlélők tömegeinek (kisnyugdíjasok, kis fizetésűek vagy szociális segélyből élők) feladatait és esélyeit, mert ők azok, akik leginkább részesei a mindennapos viadaloknak, ahol életre-halálra megy a küzdelem.
Vegyük csak az idei évet, amelyből eddig még csak három hónap telt el. Szerencsére jön a nyár, amit legelészéssel is túl lehet élni. Aki eddig túlélte, az maradt, aki nem, annak nincs több feladata. Aki megérte az újesztendőt és túlélte a koronavírus-járványt, az is megütött egy főnyereményt. Volt egy kis küzdelem a kórházi ágyakért és a lélegeztetőgépekért, de a járvány dühöngése alatt leginkább a vírustagadók és oltáspártiak csaptak össze vérre menően. Nem lehetett eldönteni, hogy ki a nyertes, mert minden járványtúlélő, függetlenül attól, hogy melyik oldalon áll, győztesnek hirdeti magát. Szerencsére Putyin megoldotta a járványproblémát (hátha valaki eddig nem hallotta: állítólag orvosi Nobel-díjat kap ezért), mert most már senki nem foglakozik a járvánnyal.
Év elején általában a nyugdíjasok indulnak döntő rohamra (mintha az életük függene tőle) kifizetni adóikat, hogy aztán nyugodtan dúskálhassanak elkövetkezendő pénzbevételeikből. Aztán minden hónapban nagy örömmel kézhez veszik jövedelmüket: nyugdíjukat, minimálbérüket vagy társadalmi segélyüket az arra érdemesek, és kezdődik az izgalmas feladat, ami azt jelenti, hogy ki kell számítani, miként lehet túlélni a következő juttatásig. Nagy izgalommal várták legtöbben a villany-, gáz- és fűtésszámlákat, mert attól függött, hogy egyébre mennyi pénz marad. A maradék láttán aztán eldönthették (különösen az idősebbek), hogy mennyit pazarolnak el, például gyógyszerre. Nagy luxus betegeskedni, és a legjobb, ha az ember nem megy orvoshoz, mert az mindjárt talál nála valami nyavalyát. Legjobb, ha öngyógyítást, ősi recepteket használ, melyeket nem kell kiváltani a patikából. Egyedül idegcsillapítót érdemes venni, ha az ember vásárolni indul, mert az áremelések miatt a vásárlót a gutaütés vagy a szívinfarktus kerülgetheti, amit viszont nem árt elkerülni. Örömmel értesültünk arról, hogy jódtablettákat fognak osztogatni ingyen. Mindenki kaphat, ha nincs negyvenéves. Nem tudom, hogy miért nem vitték fennebb a korhatárt.
A maradék pénzből tovább lehet tervezni. Élelemre nem szabad túl sokat költeni, mert állandóan azt halljuk, hogy az elhízás mennyire veszélyes, különben is rengeteg élelmet pazarolunk, dobunk el. Kerüljük a húsvásárlást, mert az egyre drágább lesz, és az is nagyon egészségtelen. Az étkezést rossz szokásnak kellene tekinteni, melyről nem ártana leszokni. (Ha nincs táplálék, együnk táplálék-kiegészítőket.) Ha sikerül leszokni az evésről, akkor az egészség megóvása végett jó lesz lemondani az autóról is, és el kell kezdeni inkább gyalogolni, mert a benzin olyan drága, hogy az ember, akárcsak a kocsmában, legjobb, ha csak egy fél decit rendel. Napjainkban legjobb, ha fogadásokat kötünk arra, hogy lesz-e háború. Ha netán veszítünk, és kitör, az sokak problémáját megoldja. Mindazokét, akik nem élik túl a nagy túlélési viadalt.
