A gyurcsányi nemzettagadástól végre eljutottunk oda, hogy immár a baloldal is tisztelettel közelít a külhoni magyarsághoz, végre ők sem kérdőjelezik meg alapvető együvé tartozásunkat, nem ágálnak szerzett jogok ellen, nem vonják kétségbe, hogy a magyar nemzet részei vagyunk, nem viszonyulnak hozzánk másodrangú állampolgárokként. Végre az ellenzék részéről is békére, együttműködésre törekvést sugalló szavak hangzanak el – gondolhatták, gondolhattuk sokan Márki-Zay Péter kolozsvári és marosvásárhelyi nyilatkozatai nyomán.

E határtalan, egyoldalúan bár, de bátran kinyilvánított szerelem azonban egy hetet sem tartott. A mézesmázos szavakról igen hamar kiderült: szépek ugyan, csak hamisak. „Azonnal semmisítsék meg az összes határon túli levélszavazatot” – ilyen feliratú képet tett közzé tegnap Márki-Zay Péter hivatalos  Facebook-oldalán a Marosvásárhely melletti Jedden egy illegális szemétlerakónál talált, részben elégetett szavazólapokról szóló hír kapcsán.

A Securitate és utódai diverziós eszköztárán edződött Romániában élő magyarok közül sokak számára lehet minimum gyanús a kampányfinisben „leleplezett” úgynevezett választási csalás, de ha nem is tudnánk, mi az a provokáció és diverzió, az mégiscsak tény, hogy egyelőre egyáltalán nem tisztázott, miként kerültek oda a levélszavazatok, csalt-e bárki is, ha igen, ki és miért. Ehhez képest a magyar ellenzék miniszterelnök-jelöltje – az az ember tehát, aki egy ország, egy nemzet sorsának irányítására vállalkozik! – rögvest szentenciát hirdet, tolvajt kiált, megbélyegez, csalással vádol mindenkit, külhoni magyarok elleni hangulatot kelt, és nem kevesebbet követel, mint hogy azonnal semmisítsék meg az összes határon túli levélszavazatot. Nem kivizsgálást követel, nem az esetleges vétkesek felelősségre vonását kéri – néhány elégetett levélszavazat elég neki ahhoz, hogy levonja a következtetést, miszerint csalás történt és történik, éppen ezért érvényteleníteni kell az összes levélszavazatot. Végre egy vérbeli demokrata hozzáállás Magyarországról, a diktatúrák legsötétebbikéből! A kollektív bűnösség elve alapján büntetni kell mindenkit: azt is, aki jóhiszeműen dolgozik azért, hogy a választás tisztességes legyen, meg kell fosztani szavazati jogától mindenkit, azt is, akinek talán szülője, nagyszülője életét adta a háborúban Magyarországért.

Akkor is szeretünk titeket, ha nem ránk szavaztok – hangoztatta alig egy hete Erdélyben Márki-Zay Péter. Szép szavak, de tisztességesebb lett volna, ha a folytatást is feltüntetik: hogy leginkább mégis akkor szeretnek bennünket, ha egyáltalán nem szavazunk. És akkor mára készülhetett volna valamiféle ellenjelmondat, valami olyasmi, ami arról szól, hogy mi akkor is a magyar nemzethez tartozunk, ha vannak Budapesten olyan politikusok, akik lehetséges bukásuk legitimizációját igyekezvén előkészíteni, teljes jogú nemzettársak helyett bűnbakokként kezelnek. Mert száz éve kisebbségi sorsba kényszerülve megtanultuk: nem csak Bukarestben vannak magyarellenes politikai erők, hanem Budapesten is.