A székely himnusz szövege 1921-ben született, szerzője az erdélyi származású Csanády György, zenéjét 1922-ben dr. Mihalik Kálmán szerezte. A konferencián a székely himnusz keletkezéstörténetét és folklorizációs folyamatát igyekeznek feltárni szakemberek A 101 évvel ezelőtt született, Kantaté címet viselő, majd székely himnuszként közismertté vált költeményhez az évtizedek során számtalan mítosz kapcsolódott, rengeteg zavaros, hamis adat kering a magyar köztudatban. Az eredetileg női karra komponált ének először 1922. május 22-én csendült fel Budapesten.

A konferencia előadói: Bárdi Nándor történész, Boér Hunor muzeológus, Hermann Gusztáv Mihály történész, Katona Zoltán újságíró, Lőrincz József költő, Nagy József történész, Orbán Zsolt történész, Pál Judit akadémikus, Sófalvi Emese zenetörténész, Szebeni Zsuzsa színháztörténész és Szekeres Attila István heraldikus. A rendezvény keretében bemutatják Hermann Gusztáv Mihály és Orbán Zsolt: Csillagösvény és göröngyös út, Nagy Botond: Mercur a keleti végeken, valamint Patakfalvi-Czirják Ágnes: A székely zászló a politikától a hétköznapokig című kötetét. Közreműködik az ötvenéves sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus, amely a székely himnusz eredeti változatát adja elő.

A székely és magyar himnusz, valamint szimbólumaink – a címer és a zászló – önazonosságunk erős jelképei itt, Székelyföldön – nyilatkozta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a rendezvény kapcsán. Hozzátette, erőt és kapaszkodót adtak a nehéz, kilátástalan helyzetekben, de ugyanakkor ünnepeink és örömeink kifejezési módja is egyben. A nép által választott imánk a székely közösségi összetartozás kifejezője. Kiemelt nemzeti értékünk, felvételt nyert a Magyar Értéktárba, de ott a helye a hungarikumok között is, mondotta. (sz.)