Környezetvédelmi vonatkozású jogszabályt fogadott el a kormány, mellyel igen régi gondokat lehetne orvosolni, legalábbis akkor, ha a törvény betűje mellé végre elszántság, politikai akarat is kerülne. Vagyis, ha a szerdai sürgősségi rendeletet, mely hulladékgazdálkodásról és az erdősítés ösztönzéséről is szól, nem csak tudomásul veszik az illetékes hatóságok, hanem alkalmazzák is.
Térségünknek, közvetlenebb környezetünknek ugyan nem az évtizedek óta duzzadó, dagadó szemét a legsúlyosabb gondja, de az itt élők emberi minőségét jellemzi a hegyen-völgyön szétdobált mocsok. A törvénytelen hulladéklerakók nem oly nagyságrendűek a Székelyföldön, mint a főváros peremvidékein, de látva – például – az Árapatak és Erősd közötti országút mellett egyre elkeserítőbb mértékben gyülemlő szemetet, oly sok büszkeségre a környéken élőknek sem lehet oka. És ez csak egy aprócska, akár jelentéktelennek is tekinthető színfolt, hasonló szinte minden település környékén található. Látványként az sem szebb, amikor – például – Mikóújfalu határában, az Olt bal oldalán égő tarló világítja meg az éjszaka sötétjét. Sajnos e példák százával, ezrével sorolhatók, innen, a mi szeretett Székelyföldünkről is.
Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter olyan problémával küszködik, mely nyilvánvalóan nem az ő mandátuma alatt szökkent szárba, hanem már jóval hivatalba lépése előtt létezett, hiszen a hulladék a rendszerváltás óta csak gyűl és egyre gyűl, s ha nem lennének helyi, egyéni és civil szervezeteket dicsérő kezdeményezések, jóval nagyobb lenne a baj. Persze, cinikusan akár azt is lehetne mondani, még mindig jobb, ha a szemét teszi kellemetlenebbé az életünket, s nem valami más, annál is súlyosabb csapás, de ez a képtelen nézet feledhető, mert mégsem lefelé, hanem inkább felfelé kellene tekintgetni.
A környezetvédelmi minisztérium javaslatára a kormány szigorította végre a hulladékkezelést. Ezentúl tilos minden fajta hulladék, anyag vagy tárgy felgyújtása, valamint a szemét elásása, törvénytelen eldobása. Az új rendelkezés értelmében bírság mellett háromtól öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatók a szabályszegők. A rendelet magánszemélyek esetében 15 ezer lejre, jogi személyek esetében 100 ezer lejre növelte a tarlóégetésért kiszabható bírság értékét. Tánczos Barna azt írja közösségi oldalán, „mostantól az ügyészségeknek, a rendőrségnek és a Környezetvédelmi Őrségnek megvan a jogi eszközük arra, hogy megállítsák az illegális hulladékégetés maffiáját. Nemcsak kitakarítjuk Romániát, de szigorítjuk a törvénytelenségeket elkövetők büntetését is”. Azért döntöttek a büntetések szigorítása mellett – magyarázza Tánczos –, hogy megállítsák a hulladék és a növényzet égetésének gyakorlatát. Nem alaptalanul, hiszen az elmúlt időszakban csak Háromszéken több esetben tűzoltóknak kellett megakadályozniuk az avartüzek terjedését. Ártalmas, veszélyes és ráadásul primitív gazdálkodási módszer, mely jó fényt senkire sem vet.
Figyelemre méltó, rég várt kezdeményezés a mostani, de nagy kérdés, véget vet-e annak a bevett hazai szokásnak, hogy az illetékes hatóságok emberei állnak az irdatlan szeméthegyek előtt, s vállukat vonogatva azt magyarázzák, miért tehetetlenek. Bízhatunk végre abban, hogy eltűnnek az undorító szeméthegyek?...