Másfél hónapja tart a pusztító háború. Az elején még reméltük, hogy gyorsan elhallgathatnak a fegyverek, ma már kevesebb az esélye ennek.
A legijesztőbbek azok a feltevések, miszerint évekig elhúzódhat ez a pokoli helyzet. Aztán olvashattunk olyat is, hogy május 9-ig az oroszok pontot tennének a végére, ám ehhez a megsokszorozott erővel küzdő ukrán csapatoknak is lesz egy-két szavuk.
Sajnos, továbbra sem látni, miként érhetne megnyugtató módon véget ez a szörnyűség. A közvetlen tárgyalásoknak nincs alternatívájuk, de a legutóbbi, némi pozitív üzenetet hordozó isztambuli egyeztetések után inkább csak helyben topogást látni, amit a borzalmas mariupoli, bucsai és kramatorszki események még inkább visszavetnek. Ráadásul Donbaszon a második világháborút idéző harcokat jósol mindkét fél...
Az is elszomorító, hogy a felfokozott háborús állapotok mellékvizén egyesek más téren is gyűlöletet kívánnak szítani, a kettős mérce iskolapéldájával, alattomos, sokszor hamis tényeket állítva folyik a megbélyegzés. Ismerős a helyzet: a másik szemében a szálkát is... Csak remélni tudjuk, hogy a háborús feszültség enyhülésével más téren is a tolerancia, az emberi tisztesség, az egymás iránti tisztelet, a média tekintetében pedig az objektivitás kerül előtérbe! Egy jó szomszéd sokszor a rokonnál is hasznosabb.
Dunda György, Kárpátalja