Mintegy száz tanuló vonult ki öntözőkkel, kislapátokkal felszerelve Sepsiszentgyörgy határába, a Sugásfürdő felé vezető út közelében található pusztára, a volt őrkői kőbánya közelébe. Hat megyeszékhelyi iskola – Református Kollégium, Mikes Kelemen Líceum, Plugor Sándor Művészeti Líceum, Berde Áron Gazdasági Líceum, Váradi József- és Néri Szent Fülöp-iskola – diákjai és az őket kísérő pedagógusok segédkeztek szorgalmasan a csemeték ültetésében, ástak, majd gondosan elhelyezték az aprócska fákat, megöntözték, s még szemetet is gyűjtöttek a környéken. Erdő születik – írja a Napkapu programot kezdeményező Háromszéki Közösségi Alapítvány, kiemelve, hogy pénteken hatszáz facsemete – tölgy, juhar, vadcseresznye és akác – került ki a természetbe, végleges helyére.

Fontosak ezek a diákokat, pedagógusokat, szülőket és kezdeményezőket egyaránt érintő jó hírek, ugyanis többnyire csak a mértéktelen erdőirtásról, falopásról, pusztításról szóló információkat lehet hallani, látni, olvasni. Melyek mindig a keserűséget és a tehetetlenség érzetét ébresztik, azt a látszatot keltve, hogy csak a pusztítók, csak a törvényt kerülők érvényesülnek. Ezért is érdemel figyelmet a mostani őrkői példa, mert íme, nem csak vágják és lopják lelketlenül a fát, hanem ültetik is azokat, ez esetben pedig maguk a gyermekek. Őket vélhetően már nem is kell félteni, hiszen miután kezecskéikkel gondozták, ültették és öntözték a kis fákat, azt is megtanulták, hogy azokra bizony vigyázni is kell, óvni kell azokat. Persze, majd arra is rá kell vezetni őket, hogy a szakszerűen végzett erdőgazdálkodás évszázadok óta létező s ezentúl is szükséges emberi tevékenység marad, s azt is látniuk kell, hogy az erdőgazdálkodás nem azonos a barbár pusztítással.

Hatszáz facsemetét ültettek tehát a sepsiszentgyörgyi kisdiákok, s bizony ez a hétvége egyik meghatározó híre Háromszéken, s e fejlemény arra is okot ad, hogy bizakodóak legyünk életterünket illetően.

Ha már erdő, akkor feltétlenül említést érdemel egy szintén újszerű kezdeményezés: a múlt héten a kormány végre elfogadott egy olyan jogszabályt, amely az erdősítést szorgalmazza. „Új erdők létesítését ösztönözzük, Romániában először” – írta közösségi oldalán Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter, hozzátéve, hogy azok a földtulajdonosok, akik úgy döntenek, hogy új erdőt telepítenek, húsz éven keresztül hektáronként évi 456 euró juttatásban részesülnek, mert hozzájárulnak a levegőben levő szén-dioxid lekötéséhez. „Az erdő a fő szövetségesünk a klímaváltozás hatásainak mérséklésében” – jegyzi meg a politikus.

A környezetvédelmi tárca egyébként ettől az intézkedéstől azt reméli, hogy jövő év végéig 25 ezer hektárnyi területet erdősítenek, 2026 végéig pedig további 31 700 hektárnyi fát ültetnek. Elképzeléseik szerint a következő négy évben így mintegy 60 ezer hektárral nőhet az ország erdőfelülete, az uniós helyreállítási alapból 730 millió eurót különítettek el erre a célra.

Lendületes elképzelés, noha ott, ahol a feldolgozó iparág még a lopott fára is alapoz, bizony nehéz egyik napról a másikra lényeges fordulatot elérni. De amennyiben a hatóságok végre komolyan vennék azt, hogy a törvény betűje erősebb, mint a famaffia érdeke, akkor az előbb említett jogszabály is hozzájárulna ahhoz, hogy változzék az áldatlan állapot, melynek egyik következménye az erdők mértéktelen pusztítása. Ez bár mostanra számottevően csökkent az elmúlt évekhez, évtizedekhez képest (egyebek mellett a Sumal 2.0 faárukövető rendszernek, illetve annak is köszönhetően, hogy betiltották az éjszakai faanyagszállítást a kitermelőhelyekről), politikai akarattal további javulást lehetne elérni.

A legfontosabb változásnak mégis az elmékben kell megtörténnie: minél többen gondolják majd azt, hogy a környezetünkre, a természetre és az erdeinkre még jobban vigyáznunk kell, annál jobb lesz az egész társadalomnak. Íme, ezért is kiemelten jelentős a pénteki sepsiszentgyörgyi csemeteültetés, mert a jelen lévő kisdiákok jó eséllyel egy életre megtanulják, hogy a fa, az erdő jóval értékesebb, mint a belőle származó illetéktelen nyereség.