Farkas Réka
Döbbenetes az a „megfontolt alaposság”, ahogy a román politikum válságot kezel. Hetekig, hónapokig rágódnak a megoldáson, aztán napokon belül kiderül: az, amit kiötlöttek, a legjobb esetben is csak részben orvosolja a gondokat. Ötletek pedig vannak, de az igazán hatékonyak valahogy mindig eltűnnek a döntéshozatal bugyraiban, a felvállalt félmegoldások pedig többnyire semmire sem elegendőek.
Elsőként Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kongatta meg a vészharangot: „nehéz időket élünk, ki kell mondanunk, gazdasági válság következik”. Magyarázata szerint szükségesek a kormány intézkedései, ezek nem is késlekednek, csupán alaposan át kell gondolni azokat, hogy pár héttel később ne legyen szükség újabb módosításokra, valóban hatékonyak legyenek. Mindezt egy héttel ezelőtt nyilatkozta, ám akkor már több mint egy hónapja hallani lehetett a különböző elképzelésekről. Tegnap este aztán végre bejelentettek néhányat ezekből a jól megfontolt lépésekből: csekély támogatás a legrászorulóbbaknak, néhány gazdaságélénkítő intézkedés. A lényeg, ami alapjainál kezelné a bajt, ismét elmaradt.
Továbbra sem hallani semmit arról, hogy bármit tennének az üzemanyag árának csökkentéséért, pedig a hatalmas árrobbanásnak ez az egyik legkézenfekvőbb oka. A Romániában mértéktelenül nagy jövedéki adók, illetékek egy részének eltörlése, csökkentése akár egy lejjel is mérsékelhetné a benzin, gázolaj árát, de ezt nem akaródzik meglépnie a kormánynak, EU-s kötelezettségekre hivatkozva hárítanak, pedig ennél komolyabb intézkedéseket is tettek más európai államok, és senki nem akadályozta őket. Áfacsökkentéssel, árstoppal mérsékelték nemcsak az üzemanyag, de a gáz és villamos energia árát, az élelmiszerekét, hogy polgáraik számára elviselhetőbb, könnyebben túlélhető legyen a következő időszak.
Ugyanez a tehetetlenség, halogatás érzékelhető a mezőgazdaság esetében. Románia szükségletei kétszeresét lenne képes megtermelni, ehhez képest az országban elfogyasztott élelmiszerek felét külföldről hozza be. Az unió legfontosabb élelmiszertermelő országai jelentős támogatással pótolják a Brüsszelből érkező szubvenciókat, hogy az ágazat talpon maradjon, sőt, képes legyen fejlődni, hisz az ukrán és orosz export leállásával hatalmas űr keletkezik világszerte, élelmiszerhiányról beszélnek. Segítik a gazdákat túlélni a gázolaj árának emelkedését, hogy boldoguljanak a megugrott műtrágya-, növényvédőszerárak ellenére, termeljenek, mert lesz piaca árujuknak. Nálunk semmi nem történik, pontosabban lehet, hogy valahol, valakik gondolkodnak valamilyen megoldáson, de ebben az ütemben az őszi betakarításon is túl leszünk, mire megfogalmaznak egy javaslatot. Pedig most lenne szükségük segítségre, támogatásra a gazdáknak, ha azt szeretnénk, hogy nyáron, ősszel arassanak, szüreteljenek. Itthoni növény- és gabonatermesztés, állattenyésztés nélkül nézhetjük, hogy száguldanak az egekig a világpiaci árak, s miképpen tudjuk egyre nehezebben megfizetni csekélyke jövedelmünkből a mindennapi betevőt.
Válság következik – mondogatják mind többen a bukaresti vezető politikusok közül. Az a baj, a hatalmat megszerezték, de fogalmuk sincs, mit kellene tenniük, hogy ne csak ők, de az ország lakossága is átvészelje a következő időszakot. Ezért húzzák az időt, halogatják a döntéseket, „megfontolt alaposságuknak” pedig napról napra nagyobb az ára.
