Azóta volt egy kis politikai huzavona a helyreállítási terv (PNRR) körül (amíg az új kormánytöbbségen belüli erőviszonyok tisztázódtak), majd időnként közölték, hogy kipipálták ezt vagy azt a vállalást, minden rendben van. Némi pénz is jött már, de nem igazán tudni, hova lett, mert a jólét helyett a nyomorúság fokozódott: elrobbantak az energia- és élelmiszerárak, az infláció is két számjegyű lett. Ma a háztartások 73 százalékának okoz nehézséget a lakásfenntartási számlák kifizetése – habár az unió legkisebb, legzsúfoltabb lakófelületeiről és légköbmétereiről van szó –, a járvány által amúgy is kizsigerelt cégek tízezrei váltak fizetésképtelenné, és azok az állami beruházások sem dübörögnek, amelyekre állítólag van fedezet. Az új koalíció sebtében plafonálási és kompenzálási rendelkezéseket hozott, aztán kijavítgatta ezeket, most pedig új támogatásokat ígér, amelyek 4,7 millió emberhez érnek el. Ami azt jelenti, hogy a határokon belül élők nagyjából egyharmada rászoruló. És csak a legszegényebbeknek tud adni az állam, a küszöb ugyanis nagyon alacsony: gyermekes családok esetében havi 600, nyugdíjasoknál 1500 lej alatti jövedelemnél szabták meg. Az önmagában is szégyen, hogy a hazai nyugdíjasok közel fele (4,81 millióból 2,34) él 1500 lejnél kisebb összegből, sőt, közülük 1,3 millió havi 1000 lejnél is kevesebből; őket körülbelül az éhenhalástól mentené meg a kéthavonkénti 50 euró, ami napi 4 lejt jelent, azaz két perec árát (de ha tovább hígul a pénz, ennyit sem).

Valószínűleg így fest a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott segítség is, de az is lehet, hogy célzottan a kormánypártokhoz közel álló ügyes fiúknak készül ez az intézkedés, ahogy a járvány alatti mentőcsomagok zömével történt.

A legfelháborítóbb azonban az, ahogy ezt előadják nekünk a politikusok: megmentőként lépnek fel, amikor legalábbis részben előidézői ennek a helyzetnek. Miután évekig Románia rekordméretű gazdasági növekedéséről zengedeztek, most azzal szembesülünk, hogy a hét bő esztendő után szegényebbek vagyunk, mint valaha. Az egyének is (csak egy szűk réteg életkörülményei javultak, a széles többségé romlott), az állam is, amelynek tartaléka nincs, adóssága ellenben ugrásszerűen növekszik, és hitelt is csak magas kamattal tud felvenni, befektetési besorolása pedig a lehető legalacsonyabb (BBB mínusz, ami alatt már csak a spekulatív szint van), ez is negatív kilátással. És ez nem mind a járvány és az ukrajnai háború következménye, hanem a sorozatos rossz döntéseké és kormányválságoké is.

Így nézünk a következő gazdasági krízis elébe. Ígérik, hogy nem lesznek megszorítások, de hát 2008-ban is ígérték. Egy biztos: a talpra állás évekbe telik majd.