Hazakerülésem évében, 1964-ben (utólag) szerettem volna tisztábban látni a Kennedy ellen elkövetett merénylet valódi magyarázatát, a minden összezavarására alkalmas, többnyire feltevéseken alapuló történetet. Titkosították az ismert tények mögött lévő valóságot.

Két mondatot idézek az elolvasott (eredetileg németül megjelent) tényfeltáró (?) írásból.

„Senkit nem gyűlölünk jobban, mint azt, akit hiába próbálunk utánozni.” Különösen az elmúlt rendszerben vált gyakorlattá, hogy a csupán pártkapcsolatból rangot nyert ember a beszédében, viselkedésében nem saját módot vett fel, miközben a kérő szerencsétlennel szemben – aki családjáért bármit megtett – fölényesen játszotta meg a tekintélyes polgároktól ellesett, nála nevetséges viselkedést. Gyűlölte a rosszul alkalmazott szavakat, tetteket megmosolygó polgárt...

„...a tudatlanságot mindig könnyebb leplezni, mint a tudást.” Akik életükben a természetes fejlődés során elsajátították pályájuk valamennyi titkát, a mindennapi életben ennek elemeit magától értetődőnek tekintik, és élnek vele. A tájékozatlan, tudatlan ember hallgatásával teszi kétessé a szóban forgó kérdés megértését és az abban való jártasságát. De mihelyt megszólal, azonnal leleplezi tudatlanságát.

Habe 1920-ban családjával Bécsbe költözött (Imre, az apja, a Tanácsköztársaságban újságíró volt), de a hitleri faji megkülönböztetés miatt a zsidók, cigányok (a nem árják) élete veszélybe került, ezért tovább költözött Svájcba. Számos izgalmas regénye (Tarnovszka grófnő, Ilona, A küldetés stb.) van. Osztrák íróként is számon tartják.