László Zsuzsa
Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de mintha egyre több lenne az ötlet nélküli, unalmas reklám. Pedig a reklámok összideje lassan vetekszik az általuk folyton félbeszakított filmek, tévéműsorok időtartamával.
Gondolom, van épp elég egyetem, azokon mindenféle szak, amelyek a reklámszakma fortélyaira készítik fel az az iránt érdeklődőket. Akkor meg hol a hiba? Miért látni ennyi semmitmondó, unalmas, gagyi reklámot? Erre mondaná szegény nagyapám, hogy „na, költhették volna azt a pénzt másra!”
Mert, ugye, a reklám is pénzbe kerül, gondolom, némelyik nem is akármennyibe. Persze, nem látok mindent, csak ami az általam fogható adókon szembejön, és azokat sem nézem egyfolytában, sőt. De így is szembejön bőven elég. Nem vagyok reklámszakértő, sem mozgóképítész, de attól még van szemem, és lehet véleményem is.
A reklámnak elvileg az lenne a dolga, hogy valami iránt felkeltse az érdeklődésemet, felhívja a figyelmemet, hogy én azt a valamit esetleg meg is vásároljam. Legyen az anyagi természetű vagy szellemi portéka. Na, ezek a reklámok pont ezt nem teszik. Ennyi bugyuta, fantáziátlan, erőltetett humorú, semmitmondó „kisfilmet” legyártani, hát… nagyapámnak volt igaza. Pedig gyakran egy-két jól ismert színészt, énekest, sportolót is bevetnek az ügy érdekében, de legtöbb esetben ők sem mentik a helyzetet.
De ha már a reklámokról van szó, hadd említsem meg a kedvenc, Facebookon keringő reklámjaimat, melyek igazán viccesek. Hogy ezek nem is nevezhetők reklámoknak? Na, jól van na! Például, amikor egy fiatal arc alatt azt írja, hogy „senki nem hiszi el, hogy hatvan éves vagyok, mert amióta ezt a krémet használom, nem ismernek rám”. Tényleg, nem is értem, hogy miért nem hiszi el neki senki. Vagy amikor arra biztatnak, hogy nem kell egészségesen táplálkozni, isten őrizz, hogy esetleg elkezdj sportolni, elég, ha bekapod a fogyitablettát, és máris ledobsz negyven kilót. Mindezt alvás közben. De a kedvencem mégiscsak a műanyag fogsoros. Az arról szól, hogy nehogy már fogorvoshoz menj, az sokba kerül! Rendeld meg a hófehér, olcsó műfogsort, ami ezek szerint általános méret, nyomd rá a megmaradt öt fogadra, s máris kész a hollywoodi mosoly. Na, ezen legalább röhögtem. De azt is csak egyszer. Ezekhez sok pénz sem kell, pont, mint a fent említett fogsorhoz, és olyanok is.
A reklámkészítést is lehet magas szinten művelni, mint ahogy volt is, van is rá számtalan példa. Művészetig lehet fejleszteni. De még azt sem muszáj, csak legalább ne aludjon el mellette az ember, mert lemarad a Miss Marple folytatásáról, és másnap nyomozhat utána, hogy ki volt a gyilkos.
