Viszonylag kevesen jelentek meg Márk Attila új forráskötetének bemutatóján az árkosi községháza nagytermében, de Máthé Árpád polgármester felvezetőjében hangsúlyozta, hogy ettől függetlenül ez egy rendkívül fontos esemény, mely összeköti az árkosiakat. A könyv címe: Az Isten láthatóképpen elősegél – Barabás János emlékiratai. Márk Attilával, az emlékiratok gondozójával lapunk munkatársa, Ferencz Csaba beszélgetett.
Közösségvezetőként különösen fontos üzenete van számára ennek a könyvnek, ugyanis kétszáz év távlatából arról beszél, hogy mit jelent önzetlenül cselekedni nemcsak a szűkebb családunkért, hanem a településünkért vagy akár az erdélyi magyar unitárius közösségért – jelentette ki a polgármester. Hangsúlyozta, hogy az ilyen jegyzőkönyvek felelevenítése azért is fontos, mert bizonyítékként szolgálhatnak a jövő nemzedékeknek történelmünkről és a megmaradásunk érdekében tett erőfeszítéseinkről. A könyvből idézve elmondta azt is, hogy 1789-ben 497 unitárius élt Árkoson, akik között 272 gyerek volt, mely aránynak ma is örülne.
Ferencz Csaba ezután röviden elmesélte a könyv kiadásának körülményeit. Mintegy másfél évvel ezelőtt kereste meg őt Márk Attila árkosi unitárius kántor az emlékiratok megjelentetésének ötletével, de mivel meglehetősen nehéz, régies nyelvezetű szövegről volt szó – mely jól tükrözi, hogy az akkori emberek mennyivel „ráérősebben gondolkodtak a világ dolgairól” –, egy ideig pihent a kézirat. Egy pályázat kapcsán aztán ismét előkerült, és miután nyert a pályázat, könyvet készítettek belőle. „Sok munkával tudtuk nyomdakésszé tenni, annál is inkább, hogy nem vagyunk szakemberek a témában, emlékiratokkal foglalkozni egy külön szakma” – fogalmazott Ferencz Csaba, hozzátéve, hogy miután alaposan utánajártak, végül a mai helyesírási szabályok szerint, de a régi megfogalmazásokat megtartva jelentették meg Barabás János egykori táblabíró gondolatait, természetesen magyarázó szövegek kíséretében.
A kérdések nyomán Márk Attila elmesélte, hogy eddigi valamennyi írásának gyökere az orgonakutatás volt, és az árkosi orgona eredetét kutatva bukkant rá a templom és a harangtorony újraépítésének két jegyzőkönyvére, melyekben rengeteg fontos kortörténeti információt talált. Elkezdett azokból jegyzetelni, de ahogy jobban beleásta magát a munkába, egyre inkább úgy érezte, hogy ezeket az írásokat publikussá kellene tenni, hisz olyanfajta közösségi erőfeszítésekről szólnak, amelyek ma is példaértékűek, ezenkívül fontos forrásanyagként szolgálhatnának azoknak, akik Árkos története iránt érdeklődnek. Mint mondta, első látásra egy könyvelői jegyzetfüzetről van szó, de valójában annyira olvasmányos a szöveg, „mintha egy öreg bácsi elmesélné az asztal mellett, hogy hogyan is épült az új árkosi templom”.
A jegyzetekben leírt történetekről, olykor megható eseményekről is mesélt Márk Attila, melyek nyomán nagyszerűen kirajzolódik a falu élete a 19. század első felében. Külön érdekessége a szövegnek, hogy nem visszatekintésként íródott az elkészült templomról, hanem naplószerűen, hangulata így folyamatosan változik, ám közben pontos leírás van mindenről, ezért építéstörténeti és helytörténeti szempontból is rendkívül értékes. A megjelent kötet függelékében sok fotó is látható, melyek jól illusztrálják a leírtakat.
Az íróról is szó esett, aki kétszer volt gondnoka, hosszú ideig pedig jegyzője az egyházközségnek. Családfája megrajzolásában sok segítséget nyújtott Márk Attilának az árkosi származású Boér Hunor muzeológus, aki maga is távoli rokona Barabás Jánosnak. A szakember a könyvbemutatón is jelen volt, ahol rövid hozzászólásában ismét levezette, hogy kik azok a ma élő árkosiak – közöttük a polgármester is –, akik távoli rokonai a szerzőnek. Mint elhangzott, sok más helyi család is megtalálhatja felmenőit a könyvben, melyről ilyen értelemben is remélik, hogy értékes olvasmány lesz, elsősorban az árkosiaknak.
