Velük – küllemben előbb – azonosulni lehet. Aztán már nem csak külsőségekben. – Bár azért az indián(utánzat) fejdísszel, rojtos indián(utánzat) ingben a lakótelepen rollerező kislány nem kis feltűnést kelthetett, de hát azok olyan idők voltak, hogy minden gyanús volt, ami kicsit is eltért az átlagtól. – Tóth Krisztinából ilyen előzmények után lett tollforgató, na igen, volt az állatorvosi közjáték, lebeszélték, mert törékeny alkatú lánynak nincs amit azon a pályán keresnie, aztán szobrászat (nem mellékesen családi indíttatásból is), hát, filigrán női termete ott sem vált előnyére, de azért helytállt – és mégis költővé vált. Felhasználva mindent, ami itt-ott hozzátapadt élményként, rárakódott emlékként, mert „az írás nem más, mint pontos megfigyelés, az író pásztázza a világot, minden picike részletet megpróbál rögzíteni, nem vesz részt a dolgokban, csak ül és figyel”. Ennyit – egyelőre – a magyar költészet napja alkalmából Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban szerda délután zajlott közönségtalálkozó egyik főszereplőjéről.

Mert kétszereplős – Murányi Sándor Olivér beszélgetőtársukkal valójában háromszereplős – esemény volt ez, a másik főszerepet Szántó Marcell játszotta, aki bölcsészből lett zenész, civilben meg Tóth Krisztina fia – és édesanyja verseinek legjobb zenei előadója. Nyilván, a viszonyulásra is rá kellett kérdeznie a „vallató” szerepét felvállaló Murányi Sándor Olivérnek: „a zene is megfigyelési folyamat, csak másképp kódolom az információt”, válaszolta Szántó Marcell, hozzátéve: megütötte azért párszor a bokáját, mert a zene nyelvén „nem mindent lehet megtenni, a megzenésített versnek az a lényege, hogy az eredeti mondanivaló felerősödjön”. Példák minderre, amit leírni viszont nem lehet, mert hogyan is tudná az egyszerű újságíró átadni azt az élményt, amit a költő által előadott vers és ugyanannak a versnek énekelt változata vált ki benne? A népdalátirattal még csak-csak megpróbálkozhatna, de már a Bálnadal nehéz falat lenne, a haikuknál pedig végképp beletörne a bicskája a lehetetlen próbálkozásba. Maradjunk hát annyiban: egy tudósítás, ha mégoly szabálytalan is, soha nem tudja visszaadni a megtapasztalt élményt.