A Szentírás szerint az Isten első alkotása a fény volt, és ennél a fénynél került napvilágra az egész teremtett világ. De Broglie francia Nobel-díjas fizikus így nyilatkozik a fénnyel kapcsolatban: ,,Az idők kezdetén mindenképpen ott sejthetjük az isteni Legyen világosságot. A lét elején csak fény volt, és semmi más. Ez a fény szülte azután folytonosan továbbhaladó sűrűsödésével az anyagi mindenséget." Igen, a fény, amely elválasztott létet és nemlétet, hiszen a fény világánál lettek láthatóvá a dolgok.
A teremtés története minden emberben lejátszódik, hisz az ember is átalakul, ha a fénnyel találkozik. A sötétben eltűnnek a színek, elhalványul a jó meg rossz közti éles különbség, előlépnek a félelmetes meg ijesztő árnyak, megnőnek a képzetek, de mindez szertefoszlik, ha áthat mindent a fény. Az ember bensőjében is ez történik. Oly rejtélyes tájak vannak sokunk belsejében. Igazi kaland és felfedezőút volna elindulni az Igazi világosságot kezünkbe véve benső énünkben.
Pascal szerint ,,az ember végtelenül felülmúlja az embert", mert — Szent Tamással folytatva — ,,az ember természetes végződése természetfeletti". Mint teremtmény a természethez tart, de végződése mégis magasabb értelmet kap. Nem önmaga által, hanem VALAKI által teljesedik be. Ennek a VALAKINEK az eljövetele és eljövetelére való várakozás adja az emberi küzdelemnek az alapját és létjogosultságát. Mi, keresztények találkozásra készülünk. Találkozásra azzal, aki a létbe, a világosságra hívott, és aki azt akarja, hogy életem világosság legyen mások számára is.
Mikeás prófétánál olvassuk (Mik 5,4-5): ,,Ha Asszíria betör országunkba, és földünket tiporja, hét pásztort állítunk fel ellene... Karddal őrzik majd Asszíria földjét..." Az Úrnak ezt az üzenetét tegyük át a mi életünkre, és kérdezzük meg magunktól: Vajon, ha a négygyertyás adventünkbe betörnek gonosz gondolatok, meggondolatlan szavak, kevésbé épületes cselekedetek, és próbálják elhomályosítani a bennünk lévő fényt, akkor mi állítunk-e egyetlenegy őrző pásztort is ellene? E szent időszak fokozott fizikai vagy szellemi, lelki megterhelését, amely esetleg lábbal tiporja elképzelésünket, igényeinket, türelmes messiásvárással viseljük-e?
Kérjük az Istent, hogy mindezért:
— advent első gyertyája világosítsa meg lelki sötétségünket
— a második adventi gyertya lángja égessen ki szívünkből minden salakot és szennyet
— a harmadik gyertya lángja melegítse fel szívünket
— a negyedik fény lobogása pedig hozza meg karácsony békéjét és szeretetét, mint ahogy a kis Jézus meghozta a végtelen fényt a rideg istállóba.
Ha ezeket elnyerjük, akkor reménykedhetünk, hogy életünk minden percét más szemszögből fogjuk látni, Isten szemszögéből, és ez a legnagyobb ajándék, amit Isten megadhat nekünk.
Dávid György plébános
