Szép tavaszi hétvége lévén kerékpározni indultunk a családdal, számba veendő az ébredező természetet, s egyik földünket, melynek végében folyik a Vargyas-patak, ahol nyaranta fürödni is szoktunk. A töltekezés helyett megrázó élményben volt részünk. A patak mindkét oldalát szeméttel hordták tele, melyet az egyik oldalon meg is gyújtottak.
Természetjáró emberként gyakorta szembesülök azzal, hogy a településektől messze eső erdőkön, mezőkön, patakmedrekben is rengeteg a kihordott és eldobált szemét. Azt is volt alkalmam megtapasztalni, hogy amikor csatlakoztunk egy baróti szervezésű szemétgyűjtési akcióhoz a Hatodban, mire az általunk vállalt szakaszon a szemetet összeszedtük s visszatértünk a kiindulási ponthoz, az elhaladó autókból már pótolták is azt.
Naiv módon sokáig azt hittem, hogy ez a sok évszázados beidegződés (őseink kivethették a trágyadombra, kihordhatták a környezetbe a maguk hulladékát, hiszen az szinte kizárólag csak lebomló, természetes anyagokból állt) lassan kimarad, de ma már be kell látnom, hogy tévedtem. Hiába kötelező mindenkinek szerződést kötnie a szemét elszállítására, hiába viszik el a kapuja elől a szemetét, úgyis számos embertársunk választja azt, hogy kiviszi mocskát abba a csodálatos természeti környezetbe, amely falvainkat övezi. Nem vagyok képes magyarázatot találni erre. A legnagyobb része az eldobált szemétnek műanyag, üveg és fém, amit a Tega korlátlan mennyiségben szállít el, ingyenesen adja a szelektív gyűjtéshez a zsákokat is, tehát nem magyarázható, hogy nem fér bele a szemeteskukába.
Végső elkeseredésemben úgy döntöttem, hogy szakítok saját beidegződésemmel, s ugyanezt javaslom minden embernek, akit zavar ez az áldatlan állapot. Feljelentést fogok tenni minden egyes illegális szemétlerakás ügyében, amit felfedezek. Úgy látom helyesnek, hogy erre jó előre figyelmeztessek, sőt, két hét haladékot adok arra, hogy aki szemetet hordott ki erdőre, mezőre, patakmederbe, kimenjen és a Tegától ingyenesen igényelhető zsákokba összeszedje a hulladék le nem bomló részét (műanyag, üveg, fémek).
Első lépésben a helyi önkormányzatnál fogok feljelentést tenni, ha ez hatástalan, akkor a megyei környezetvédelmi hatóságnál.
Azért, hogy pozitív hangvételben sikerüljön zárni ezt a kis írást, meg kell említenem túránk második állomását, a falu végén Varga Imre bácsi által létrehozott kicsi oázist. Imre bácsi a maga csendes, de kitartó módján felszámolta a tágabb környezetében levő szemétkupacokat, és ezek helyén kis kertet s játszóteret létesített gyermekeink nagy örömére. Használhatóvá tette az ott levő forrást, fákat ültetett, érkezésünkkor épp egy újabb gyermekjátékkal foglalatoskodott unokáira és az arra járó gyerekekre gondolva. Vannak tehát építő-szépítő szándékú emberek is, csatlakozzunk hozzájuk, szépen kérem szeretett falustársaimat és tágabb vidékünk, Székelyföld minden egyes lakóját, hogy ne rondítsuk el szeméttel ezt a csodálatos környezetet, hagyjuk hátra gyermekeinknek, unokáinknak szebben, mint ahogyan azt mi örököltük, hiszen megtehetjük.
Adja Isten a szép, a jó iránti érzékünk, igényünk feltámadását is e húsvét környékén!
Sütő István