Nem úgy néznek ki, mint akik át akarnának rázni, elhiszem nekik, hogy a lehető legtermészetesebb módon nő náluk a paradicsom, paprika és egyebek. Kedvesek, el szoktunk beszélgetni, és a portékáik tényleg bizalomgerjesztőbbek, mint másoknál.

Mert ugye, elég komoly fejtörést okoz valamiféle egészséges étrendet összeállítani. Nem is tudom, lehetséges-e, hacsak az ember mindent nem maga állít elő, de hát azt hol tudja mindenki megtenni? A minap egy másik standnál az eperrel szemezgettem, hogy mi lenne, ha mégis... Hogy ette fene az árát, a gyermekért mindent! De lebeszéltem magam róla. Mert mégsem kéne akkorák legyenek, mint a fejem (nincs kicsi fejem), szóval hiába mosolyogtak rám a maguk tökéletes, hibátlan, egyforma pirosságában, úgy döntöttem, a gyermek egye csak a faluról kapott almát.

Húst, felvágottat is inkább a kisebb üzletekben vásárolok, de én is járok bevásárlóközpontba, és ilyenkor mindenféle bekerül a kosárba. Történt ez legutóbb is, amikor többek közt hazaállítottam egy pakk, egyébként nagyon jól mutató, előrecsomagolt szalámival. Szendvicseket készültem gyártani, a gyermek utazott valahová. Képben vannak, ugye, ezek a szalámik? Műanyag csomagolásban, szeletelve. Csak itt most valahogy mintha a szalámi is műanyagból lett volna. Még valami furcsa fénye is került neki, mintha bekenték volna Isten tudja mivel. Az íze persze már szinte gyanúsan jó. De hát magára vessen az az anya, aki ebből akar szendvicset a gyermekének. Elmegy egy másik üzletbe, és szépen megveszi kimérve, a valódi(nak tűnő) szalámit. A másikat meg lelkiismeret-furdalás közepette, hogy helyesen teszi-e, leviszi a kuka fedelére. Aztán elkészíti a szendvicseket, megmossa, megtörölgeti melléje a retkeket, és gyanakodva méricskéli őket a szemével. Vajon tényleg retek a retek? De hát mégsem kéne megbolondulni, nem lehet egyfolytában azon parázni, hogy mit szabad, s mit nem megenni. És én már lassan a biocuccok valódiságában sem vagyok százszázalékosan biztos, Isten bocsássa meg nekem. Próbálom kivédeni amit lehet, onnan vásárolni, ahol bizalmam van, de hát mit tudom én... Na szóval, mit is együnk?

A piaci barátaimat mindenesetre megtartom, tényleg bízom bennük. A fent említett retket nem tőlük vettem, de a szendvics mellé csak bekerült. A gyermek rendben van, csak hát hosszú még az élet, szokták mondani...