Népes társaságban ünnepelték a Tekergő Mesekocsma hétéves születésnapját Sepsiszentgyörgyön, a Szimpla romkocsmában. A helyiek mellett homoródszentpáli és marosvásárhelyi mesemondók is szórakoztatták a közönséget többnyire felnőtteknek szóló mesékkel, és a szokásos népdaléneklés sem maradt el. A négy városban párhuzamosan zajló mesekocsmáról és a magyar népmesei mozgalom múltjáról, működéséről a helyi rendezvény szervezőjét, Bedőházi Beátát kérdeztük.
Hét éve mesélnek felnőtteknek kocsmákban, és öt éve működik Sepsiszentgyörgyön is a mesekocsma – mondta rövid felvezetőjében Bedőházi Beáta, majd bemutatta az eseménysorozat szervezőjét: a Tekergő Meseösvény egy Magyarország és Erdély területén működő egyesület, mely az élőszavas mesemondás hagyományát próbálja feléleszteni, éltetni. A mesék fontosságát hangsúlyozva Olga Tokarczuk Nobel-díjas írót idézte, aki szerint a közösségi médiának köszönhetően sok szubjektív narratíva jött létre manapság, melyek kiszorítják az univerzális látásmódot, egyre kevesebb olyan közös kapcsolódási pont van a világban, ami mindenkinek ugyanazt jelenti. A mesék, mítoszok leglényegesebb sajátossága pedig éppen az, hogy a rendet képviselik, alapvető társadalmi normákat közvetítenek. „Azért mesélünk, hogy szembemenjünk az áradattal, hogy közelebb hozzuk az emberekhez az univerzális értékeket. A megértéshez persze a szimbolikus nyelv értése is szükséges, amitől elég távol kerültünk, de a mesék hallgatása által megnyílnak a kapuk, és egyre beljebb léphetünk ezekbe a rétegekbe” – fogalmazott Bedőházi Beáta.
A hatalmas tojásról szóló első mese – melyet a szervező mondott el – keretként szolgált ahhoz, hogy a többi résztvevő mesemondó is előadhassa saját meséjét, melyek között többnyire vicces, pajzán történeteket hallhattunk, de voltak szomorú vagy akár rémtörténetbe hajló elbeszélések is. János esete a gazdája lányával, a favágó esete a rusnya banyával és annak ördög fiával, a szép ember története, Anna és a halálból visszajáró egykori szerelme története, a levegővel élő leány meséje következtek a sorban, majd a fehér bundás és a csorba leány, illetve a füleket beszegő gazda történetein derülhettünk. Bedőházi Beáta, Tódor Katalin, Benkő Éva, György Veress Imola, Tekei Erika, Erdei Beáta, valamint Albu Erika mesedalnok volt az előadó. Végezetül a nézők között is akadtak vállalkozó kedvű mesélők, és az eddigi előadóktól is hallhattunk egy-két ráadást. A mesék között népdalokat énekelt a társaság – a dalszövegeket előre kinyomtatták a vendégeknek. Iffiú Szabolcs kísérte az éneklőket hegedűn. Egyre bátrabban nevettünk, egyre hangosabban szólt az ének, egyre közvetlenebbé vált a hangulat, mintha egy óra alatt valódi baráti közösséggé formálódott volna a társaság. Észrevétlenül megelevenedett nagyszüleink kora, a fonók, tollfosztók, kukoricahántók, és egy kis hiányérzetünk támadt az ilyenfajta közösségi együttlétek iránt, melyek ma már falvakon is egyre ritkábbak.
2017-ben, a Szent György Napok programjának részeként tartották az első mesekocsmát Sepsiszentgyörgyön, ugyanitt, a Szimplában – mondta el lapunknak Bedőházi Beáta. Jelenleg tizenhat „aktív tekergő” van Budapesten, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Nagybányán és több más magyarországi, valamint erdélyi településen. Közülük többen is próbálnak hidat képezni a hagyomány és a kortárs művészetek, élménypedagógia között, ő maga néprajzosként elsősorban a folklorisztikai hitelességre törekszik az egyesületen belül – vallotta. Magyarországon a Hagyományok Háza indította el a népmesei mozgalmat a táncházmozgalomhoz hasonlóan mintegy tíz évvel ezelőtt, és ma már háromszáz körüli hivatásos magyar mesemondót tartanak számon. Örömmel mesélte, hogy ugyanebben az időpontban három másik helyszínen is mesekocsmáztak a Tekergők: Budapesten, Kolozsváron és Miskolcon. „Különösen örülök annak, hogy ilyen jól sikerült a szentgyörgyi rendezvény, hogy a hallgatók is bekapcsolódtak a mesemondásba, egy álom valósul meg lassan a szemeink előtt” – tette hozzá Bedőházi Beáta.
