A sepsiszentgyörgyi Építők útján új zöldmezős beruházás betonoszlopai jelentek meg. A Diószegi pékséggel átellenben az épülő termelő- és bemutatócsarnok szintén a mindennapi kenyerünk (és péksüteményünk) előállítását szolgálja majd. De egyebet is – ahogy megtudtuk Diószegi László tulajdonostól.
Pékipar a válságok szorításában
– Nagy volumenű beruházás indult. De mi a helyzet a pékiparral, illetve hogyan vészelte/vészeli át a sorozatos válságokat a Diószegi Pékség?
– A járvány minden ágazatot, így a pékipart is jelentősen megtépázta. Nagyon sok pékségnek a léte is kockán forgott, de úgy nézett ki még év elején, hogy kezdtünk visszaállni a rendes kerékvágásba. Csakhogy jött ez a háború, s nem tudni, mi következik. Az árak naponta változnak, rendkívül nagy a bizonytalanság. Június végén, július közepén jön az új búza, mindenki kétségbeesve várja, hogy mi lesz ezen a piacon, hiszen Oroszország és Ukrajna a két legnagyobb gabonatermelő ország Európában, s még nem tudni, a háborús helyzet mennyire bolygatja meg a nyersanyagpiacot. Azt már most tudjuk, hogy az árak folyamatosan nőnek, de a mennyiséggel is gond lehet, az afrikai országokban már most óriási hiány van, s néhány európai országban is a lakossági felhalmozás elkerülése érdekében korlátozzák az egyszerre megvásárolható liszt mennyiségét a nagy üzletláncokban. Vagyis bizonyos országokban – soha nem gondolta volna senki – luxuscikk lett a liszt. Nálunk egy év alatt mintegy 130 százalékkal drágult a liszt. Én tizenhárom éve dolgozom a Gyermelyi Malom Zrt.-vel, olyan évek is voltak korábban, hogy egyetlen forintot nem emelkedett a liszt ára. Minderre rájön az, hogy nem biztatóak a termelési kilátások sem, hiszen Magyarországon, de nálunk is nagy szárazság van. Igazából májusban tudnak majd prognózist készíteni a szakemberek, hogy milyen lesz mennyiségileg, de főleg minőség szempontjából az idei gabona. Persze, ha tovább tart a háború, akkor irgalmatlan nagy verseny lesz a lisztért, az oroszok és az ukránok valószínű, tartalékolják majd a gabonát, mert a liszt garanciája háromtól hat hónapig terjed, s akkor rendkívüli hiány keletkezik a piacon. De nem mondanék igazat, ha túlzottan panaszkodnék, mert nekünk sikerült tartani a lépést.
Régi és új pékség
– Mekkora kapacitással dolgozik a pékség jelenleg?
– Naponta 16–18 tonna pékterméket állítunk elő, ebbe nyilván kenyér és péksütemény, minden beletartozik. Mindezt tíz kemencében, amelyek hatvanszázalékos kapacitással dolgoznak átlagosan, ami azt is mutatja, hogy a jelenlegi üzemben is még egy húszszázalékos bővülésre lenne hely. Az alkalmazottak száma is elég magas, összességében 243-an vagyunk.
– Épül az új pékség. Ez azt jelenti, hogy jelentős kapacitásbővítésre van szükség?
– Nem föltétlen, az új gyár révén mintegy 10–15 százalékos kapacitásbővítést tervezünk, vagyis nem a mennyiség jelentős bővítése a cél, hanem elsősorban egy változatlan minőség elérése. De leginkább az, hogy a gyártási folyamat automatizálásával az alkalmazottak fizikai munkáját szeretném kiváltani. Nem lesz teljesen automatizálva, hiszen a kenyérsütéshez lélek is kell, tehát emberi beavatkozás, de az előkészítési folyamatot például automatizálva oldjuk meg, hogy a pék ne kelljen a hátán cipelje a lisztes zsákot. A kemencék is természetesen automaták lesznek, szalag teszi be a meggyúrt tésztát, szalag veszi ki a kész árut.
– Ez azt jelenti, hogy a régi pékség leáll?
– Igen, lehet, hogy egy-két fával fűtött kemence, ahol a pityókás kenyerek készülnek, majd tovább üzemel, de a cukrásztermékek gyártási kapacitását kívánjuk növelni, ezért ide fog költözni a cukrászlaboratórium.
Zöldmezős beruházás
– Mekkora a beruházás, mikor lesz kész, milyen különlegesség, újdonság várható?
– A beruházás összértéke hétmillió euró, ezzel gyakorlatilag az utóbbi évek legnagyobb zöldmezős beruházása valósul meg a megyében. Az összeg felét pályázat révén sikerült megszerezni, a másik fele önerőből származik. Az építővel kötött szerződés alapján jövő májusra üzemképes kell hogy legyen. Az első kapavágás egy hónappal ezelőtt történt, tehát azt tervezzük, hogy alig több mint egy év alatt már sülnek a kenyerek, a péksütemények. Titokban azt szeretném, hogy már jövő Szent György-napkor beinduljunk. Ami változás lesz, hogy komolyabban ráállunk a péksütemények termelésére, lesz egy egész csarnok, ahol ezeket a termékeket állítjuk elő, s az üzletekben is kis kemencéket telepítünk, hogy a vásárlók előtt, frissen lehessen sütni ezeket a finomságokat. Azt szeretném, hogy látványszerűen készüljön a finom pékáru, vagy ahogy mi mondjuk, a fehér áru. Ezért is épül egy 3600 négyzetméteres gyár, miközben a régi pékség 2000 négyzetméteren működött. A silótól a kész termékig teljesen automatizált, a legmodernebb német kemencékkel felszerelt üzemet építünk. S ami újdonság, hogy az emeleten kétszáz négyzetméteres cukrászdát rendezünk be, ahonnan egy kávé, egy sütemény mellett az egész pékség, tehát az egész gyártási folyamat belátható lesz. A megfelelő szabályok betartása mellett a járvány miatt megszakadt gyárlátogatásokat is újraindítanánk. Az emeleten még tervezem, hogy az úgynevezett gyermeksarokban egy kis kemencét és dagasztógépet szerelünk be, hogy a legkisebbek is – persze szervezett formában – tudják megsütni a cipócskájukat, a kiflicskéjüket.
– Vagyis az új pékség valójában látványpékség is lesz.
– Igen, akár két autóbusznyi ember is elfér majd ott, így a turizmus tekintetében is vonzó lehet az új gyár, hiszen Szentgyörgyön immár egyre több dolog van, amiért érdemes idegenből is ide látogatni. A régi udvaron megmarad a nagy kemence, ahol továbbra is készülnek majd óriáskenyerek, bemutatót is lehet tartani.
Egyediség
– A Diószegi Pékség immár az egész országban egy fogalom, ami a legnépszerűbb sportág, a foci révén is egyre ismertebbé vált. Hogyan fogalmaznád meg a vállalkozói víziódat?
– Gyakorlatilag húsz éve, 2002-ben vettem át teljes egészében a pékség irányítását édesapámtól, illetve azelőtt volt még egy társtulajdonosunk. Már kezdetben az volt az elképzelésem, hogy valami egyedit alkossak. A Diószegi Pékség ne egy pékség legyen a többi között, hanem egyedi jelleggel bírjon. Mindig ezen törtem a fejem, és – szerénytelenség nélkül mondhatom – ezt el is értem. Készítettem azokat a nagy kenyereket, világrekordom van, felfigyelt ránk a média, háromszor nyertük meg a Románia legjobb kenyere címet. Persze az ötletekhez jó kenyér, jó minőség is kell. Az egyediséghez hozzá tartozik, hogy saját recepteket alkottam, büszke vagyok arra, hogy minden egyes termékem saját recept alapján készül. Talán egyetlen kivétel, hogy Magyarország legnagyobb pékségével, a lipóti testvérgyárral cseréltünk recepteket bizonyos termékek esetében. Elértem azt a szintet, hogy az utóbbi években nem kell piacot keresni, nem adtunk sehova árajánlatot, a vevők minket kerestek meg. A helyi kenyérpiacon egyébként nincs nagy konkurenciaharc, minden termelőnek van helye a piacon, a bővítést, ahogy mondtam, inkább a péksütemények területére tervezem. Nagy sikere van az egyedi sajtos retró kiflimnek, de hamarosan lesz gyümölcsös nagymama-rétes, illetve a fagyasztott termékekre is rá akarunk állni, amit otthon lehet a sütőben elkészíteni.
– Az egyediségre törekvő víziónak része a labdarúgás is?
– Az egy hobbi, de egyre inkább megtalálom az összefüggést a foci és pékség között, mert a foci megmutatta, hogy a pékségben elért sikereim korántsem a véletlennek köszönhetőek, vagy a kedvező körülmények következménye, hanem a kitartó munkáé. Ha négy-öt évvel ezelőtt mennyiség szempontjából az országban a negyedik-ötödik helyen voltam, a tavaly az OSK a negyedik helyen végzett a bajnokságban.
– Lehet azt mondani, hogy Háromszék kenyérnagyhatalomnak számít Romániában?
– Igen, legkisebb megyeként a pékipar tekintetében élvonalban, valahol a tizedik helyen vagyunk országos viszonylatban. Van olyan megye, ahová egyedül többet szállítok, mint amennyit az ottani pékségek termelnek együttvéve.
