A városvezető elmondása szerint a Szatmárnémetitől talán harminc kilométerre sem található, tizenötezer lélekszámú városnak még nincs székelyföldi testvértelepülése, ezért a határon túli magyarság iránt elkötelezett polgármestere – családjával gyakran megfordul a térségben, és rendszeres résztvevői a csíksomlyói búcsúnak is – azt szeretné, ha szorosabb kapcsolatba kerülnének.

Asztalos Attila városi képviselő (EMSZ) úgy vélte, a jelenlegi hét hivatalos kapcsolatban rejlő lehetőséget sem tudták kimeríteni, ezért a nyolcadikat jól meg kellene fontolni. Benedek-Huszár János válaszában úgy fogalmazott: ahogy egy nagy családban könnyen megtörténhet, hogy nem a két korban közel álló testvér, hanem a legfiatalabb és a legidősebb közt alakul ki szoros kapcsolat, úgy a városok esetében sem biztos, hogy a legrégebbiek a legjobban működőek. Abban viszont egyetértett a tanácstaggal, hogy a vírushelyzet elmúltával a testvértelepülésekkel is be kell pótolni mindazt, amit az elmúlt években kénytelenek voltak kihagyni: oda kell figyelni egymásra, és támogatni kell egymás eseményeit.

Zsombori Csaba (független képviselő) azon a véleményen volt, hogy el kell fogadni az anyaországiak közeledését, hiszen abból kölcsönös előnyök származhatnak. Pál-Szilágyi Zoltán (RMDSZ) is úgy vélte, érdemes az ajánlatot megfontolni, de nem kell feltétlenül gyorsan hivatalossá tenni – így volt ez régebb is –, hanem időt kell adni egymás megismerésére. Pál-Szi­lágyi továbbá azt javasolta, igenis, bővítsék a városkapcsolatok sorát, de elsősorban nyugat felé: olyan testvértelepüléseket kell keresni, amelyek hozzánk hasonlóan, sajátos helyzetben vannak, azaz zömében kisebbséghez tartozók alkotják, és az önrendelkezés megvalósítását tűzték ki célként, ezért elsősorban Dél-Tirolban keresne új kapcsolatot.

A képviselő-testület egységesen felhatalmazta Benedek-Huszár Jánost, hogy a mátészalkaiakkal elkezdje az együttműködés kialakítását.