A kórház személyzete megfigyelés alatt tartja, nehogy titokban forró csokihoz vagy más nyalánksághoz jusson a büfében – ám mindhiába. Nyúl Úr, ha látják, csak répát rágcsál, s mégis egyre többet nyom a mérlegen.
Gizella doktornő, a dietetikus személyesen vizsgálja át Nyúl Úr éjjeliszekrényét. A hálósapka, tojásfestő készlet, keresztrejtvény és kártyacsomag mellett csak egy megrágott kiflicsücsök kandikál ki a fiókból. Nyúl Úr türelmesen várakozik, s közben elővesz a zsebéből egy dobozt.
– Csak a gyógyszerem... – mondja a doktornő kíváncsi pillantására.
– Nahát – csodálkozik Gizella doktornő –, tudtommal nem írtam fel semmiféle gyógyszert, csak a heti háromszori gyógytornát.
– Az étvágyamat csökkenti – feleli szerényen Nyúl Úr. – Teljesen természetes összetevőjű, és napi 15×12 szemet kell bevennem étkezések előtt és után, valamint közben.
A doktornő ragaszkodik hozzá, hogy megnézhesse ezt a furcsa gyógyszert.
Meglepetésére a dobozban pirulák helyett színes staniolba csomagolt golyókat talál.
– Az van ráírva, hogy TÖLTÖTT CSOKIBONBON! – mondja diadallal Gizella doktornő.
– Érdekes... – tanulmányozza hunyorogva Nyúl Úr. – Ez lenne ráírva? A szememmel lehet valami gond, mert én ezt nem látom. Lehet, hogy súlyos látóidegzsábám van?!?
– Akkor itt az ideje az alapos szemvizsgálatnak – javasolja Gizella doktornő ellentmondást nem tűrő hangon, és zsebre vágja a csokitojásokat.
Nyúl Úr komótosan lesétál a szemészetre. Nem is kell sokat várnia, a sorszáma hamarosan megjelenik a képernyőn.
– Kérem, mondja el, mi a panasza – kínálja hellyel a Szemészorvos, Doktor Fábián.
– A panaszom? – csodálkozik Nyúl Úr. – Elsősorban az étkezésre van... csak zöldséget, és abból is nagyon keveset kapok.
Doktor Fábián gyorsan félbeszakítja a beteget, és azt javasolja, hogy most a látásával foglalkozzanak.
Először a Bandzsaméter elé ülteti le Nyúl Urat, de az nem jelez semmilyen rendellenességet.
Ugyanez a helyzet a vaksötéttel kombinált szürkületivakság-vizsgálattal. Ezután következik a távol-, közép- és rövidlátás vizsgálata.
A falon található táblán betűk sorakoznak egymás alatt, ezeket kell a betegeknek hangosan felolvasniuk.
A szemész elmagyarázza Nyúl Úrnak, hogy a piros vonalig olvassa fel hangosan a betűket.
– E, bé, err, cé, gé... – sorolja Nyúl Úr.
– Nna, még egyszer –biztatja Doktor Fábián –, mert egészen más van odaírva.
– Doktor úr, a táblát látom, de a betűket nem tudom elolvasni... – ismeri be Nyúl Úr csalódottan.
A szemész csóválja a fejét.
– Az első két betűt még a vakond is el tudta olvasni, pedig neki tényleg gyenge a látása.
Doktor Fábián keretet helyez Nyúl Úr orrára, amibe egy vékony lencsét illeszt. Ez a lencse rövidlátók számára közelebb hozza a látványt. Ám Nyúl Úr továbbra is csak a táblát látja.
A szemész egyre vastagabb lencséket helyez a keretbe. Nyúl Úr csak makog:
– Talán eeeee, vagy bééé, nem, inkább céééé...
– Nem, nem és nem! – dörzsöli idegesen a homlokát a szemész.
– Próbálja meg ezt – azzal lekapja a fejéről saját szódásüveg vastagságú szemüvegét. Nyúl Úr óvatosan az orrára illeszti, és a távolba mereszti a szemét. Végül tapogatózva odamegy a táblához, és közvetlen közelről bámulja.
– Érthetetlen, még mindig nem tudom elolvasni – motyogja.
– Nyúl Úr! Szörnyű gyanúm támadt. Tud maga egyáltalán olvasni?! – kiált fel a szemész.
– Hát még nem – ismeri el Nyúl Úr –, de szeretnék megtanulni.

Forrás: May Szilvia: A Fásli utcai Állatkórház, Cerkabella Kiadó, Budapest, 2014

May Szilvia író, forgatókönyvíró már gyermekkorában írt és rajzolt vicces történeteket egy képzeletbeli családról. Azt vallja, hogy az íráshoz nem is annyira fantázia kell, mint inkább olyan szem, amelyik észreveszi az élet apró és különös dolgait. Szentendrén él, rengeteg gyógy- és fűszernövény között. May Szilvia, Imbusz mester életre keltője és a Fásli utcai Állatkórház szerzője gyermekfoglalkozásra várja a 7–9 éveseket a könyvvásáron.