A rendezvény házigazdája, Péter Kinga tanítónő a seregszemle előtt lapunknak elmondta, két év kihagyás után nagy örömmel szervezték meg újból a találkozót, s úgy döntöttek, ez egy rendkívüli kiadás lesz, amikor főként a találkozásra, a játékra és az élményre összpontosítanak, így hagyományos díjazást most nem tartanak, csupán a felkészítőkkel értékelik ki a bemutatott darabokat. Az idei találkozóra a helyiek mellett Kápolnásfaluból, Zimándról, Szászrégenből, Csíkfalváról, Székelyudvarhelyről és Nyárádszeredából jelentkeztek elemista diákcsoportok, a bemutatkozó előadások mellett drámajátékokra is sor kerül.

Lazar Raimond, a Váradi József Általános Iskola igazgatója köszöntőjében rámutatott, fontosak az ilyen jellegű események, mert a gyermekszínjátszó csoportok közösségi léte, együttes tevékenysége a szociális fejlődést, a személyiség érését szolgálja. Köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy évről évre zökkenőmentesen megszervezhessék a találkozót, illetve azoknak is, akik anyagiakkal támogatták az esemény létrejöttét.

Egykori gyermekszínjátszóként maga is megtapasztalhatta, milyen volt együttműködni Nagy Kopeczky Kálmánnal, vannak emlékei az ő tanácsairól, melyeket később is nagyon jól tudott hasznosítani – vallotta köszöntőjében Vargha Fruzsina alpolgármester. Úgy fogalmazott, számára minden hasonló esemény „dupla élmény”, hiszen a gyermekek mindig mosolygósak, mindig tele vannak energiával, mindig vannak jó ötleteik és gondolataik, „és azt érzem, Sepsiszentgyörgy az a város, amely ezeknek az ötleteknek, mosolyoknak igyekszik helyet és teret adni” – fejtette ki.

Nagy Kopeczky Kristóf színművész elismerte, nagyon érzékenyen érintette, hogy a verseny felvette édesapja nevét. Ő maga viszonylag korán eldöntötte, hogy színész szeretne lenni, és ez a találkozó biztosított korábban először lehetőséget arra, hogy kipróbálja magát, s a legfontosabb emlékei között maradt meg az, ahogyan együtt dolgoztak és próbáltak, hogy miként képzelték el, mi is az a színház – elevenítette fel. Elmondta, három éven át együtt versenyzett csapatával, szép emlékei vannak a találkozókról, és jó látni, hogy egyre több diák megfordul itt. „Ha csak annyival mentek haza, hogy egy kicsivel jobban szeretitek a színházat, akkor már megérte” – összegzett.

Nagy-Lázár József bábszínész úgy vélekedett, Nagy Kopeczky Kálmán megérdemli, hogy róla nevezzék el a diákszínjátszó-találkozót, „nagyon lelkes egyéniség és jó ember volt”, emellett bábszínház- és intézményalapító is – emelte ki. Azt tanácsolta a gyermekeknek, tegyenek szert az életben egy olyan jó barátra, amilyenre ő lelt az egykori bábszínész személyében.

Nagy kihívás úgy ismertetni meg a gyermekekkel a világot, segíteni nekik az eligazodásban, hogy közben jól is érezzék magukat benne. Éppen ezért kell tudatosulnia a felkészítő pedagógusban, hogy a színjátszó tevékenység által nem csak színpadi előadásokat tanítanak be ilyenkor a diákoknak – vázolta Kocsis Annamária szaktanfelügyelő, s kiemelte: a gyermekszínjátszás ennél sokkal több, nem másolni akarja a felnőttek színházát, hanem megteremteni a sajátját.