A székely kisnemesi családban született Kőrösi Csoma Sándor nem hitt a magyarok finnugor eredetében, és a magyar nyelv gyökereinek felkutatására indult Közép-Ázsiába. Meg volt győződve arról, hogy a magyarok bölcsője Tatárföldön található. Szerinte ,,a magyar nyelv rejtélyében rejlett a többi nyelv rejtélye is. A világról alkotott koncepciójában csak a hunok léteztek, meg a többiek" ― hangsúlyozza a Le Point. A méltatás szerint a regény bemutatja, hogy ,,a magyar menetelése keresztút volt". Egyszerre kellett megküzdenie az elemekkel és az adminisztrációval. Sivatagokon és völgyeken haladt át, hercegekkel találkozott, és koldusokkal hált, s minden, nem magyarokat érintő dologgal szemben közömbösen viselkedett. Amikor nem kapott engedélyt a továbbhaladáshoz, Kasmír határában találkozott azzal az angol kormánymegbízottal, akinek ösztönzésére kezdett el a tibeti nyelvvel és irodalommal foglalkozni annak reményében, hogy az ősi iratok között a magyarok eredetére is talál bizonyítékokat. Kolostorba vonult, és szándéka ellenére a világ legnagyobb tibetológusává vált — mutat rá a francia újság. A kritika szerint a tudós remeteéletének szentelt oldalak felkavaróak, mert ahogy a magyar utazó a tudás szerzeteskatonájává átalakul, kiderül, hogy ,,a munka nem szabaddá, hanem őrültté teszi az embert".

,,Jouty életrajza egyszerre mutatja be a Himalája és a műveltség fényes útjait... A gondolatok folyói haladnak a szimbólumok völgyeiben. Kőrösi Csoma elment álmai mellett. De ahelyett, hogy az őrült tudós és a tévútra tévedt teoretikusok mellett a történelem szemétdombján végezte volna, hőssé vált. Jouty szép szobortalapzatot állított neki" — írta Sylvain Tesson kritikájában.

Venczel Katalin, Párizs