Talán még nem késő, a Szent György Napok ünnepe jó alkalom lehet arra, hogy nekik is köszönetet mondjunk.
Mindenekelőtt azoknak a városunkban élő román véleményformálóknak, értelmiségieknek, akik – dacolva a veszéllyel, hogy nacionalista gyűlölethullámnak teszik ki magukat – felvállalták és közzétették véleményüket a városzászló ügyében. Persze, sem Nina Țînțar, sem Anna Maria Popa állásfoglalása nem meglepő, a helyi román értelmiség két olyan jeles képviselőjéről van szó, akik eddig is sokat tettek az okkult erők által mesterségesen szított etnikai konfliktusok feloldásáért, a Székelyfölddel kapcsolatos sztereotípiák lebontásáért. De attól, ha nem váratlan, még igencsak méltányolandó kiállásuk az ellen az újabb abszurd és érthetetlen jogfosztás ellen, amelyet a városzászló hivatalosításáról szóló kormányhatározatot törvénytelenné minősítő táblabírósági döntés jelent. És köszönettel tartozunk azoknak is, akik helyt adtak e véleményeknek – például az Observatorul de Covasna helyi napilap szerkesztőségének –, valamint mindazoknak, akik akár lájkokkal, akár csendes egyetértéssel nyugtázták eme okfejtéseket.
Nina Țînțar az Observatorul de Covasna helyi napilapban tette közzé állásfoglalását a városzászló ügyében. Szerinte a jelképet „parádéhazafiak” kérésére érvénytelenítették, akiknek egyetlen célja, hogy folyamatosan interetnikus vitákat provokáljanak, majd emlékeztet: a Román Királyság címerét Keöpeczi Sebestyén József tervezte, ajánlja hát tanulmányozásra a címertudósról írt háromnyelvű kötetet. Anna Maria Popa, az Andrei Mureșanu Színház igazgatója Facebook-oldalán hosszú bejegyzésben fejtegette álláspontját, leszögezve: a város román állampolgáraként megfelelően és tisztességesen képviseltetve érzi magát, jobban, mintha egy dák szimbólum vagy pénzérme is megjelenne a címerben.
Már csak azért is fontos e kiállás és részünkről a köszönet, mert, amint azt a sepsiszentgyörgyi tanács tegnapi ülésén is láthattuk, még mindig vannak, akik nem a közös építkezésben érdekeltek, hanem a konfliktusgerjesztésben, gyűlöletszításban. Olyan javaslat érkezett ugyanis Pro Urbe díjra a román közösség önjelölt képviselőitől, aki maga is a Románok Civil Fóruma köreibe tartozik – éppen azon szervezet tagja tehát, amely most is támadja jelképeinket, és évtizedek óta a magyar és a román közösség békés együttélésének ellehetetlenítésén dolgozik. Csak a sepsiszentgyörgyi tanácstagok lélekjelenlétén múlott, hogy végül a köztiszteletben álló pedagógus, Mariana Drăgan lesz a kitüntetett.
Ebből is látható, hogy a magyarságra partnerként tekintő román értelmiségieknek adott helyzetekben komoly ellenszélben kell véleményt nyilvánítaniuk, ezért is illeti köszönet őket és mindazokat, akik nem engednek a konfliktusgerjesztő, gyűlöletszító próbálkozásoknak. Sepsiszentgyörgy így lesz mindannyiunké.