Bántóan hangos világunkban, melyet elkeseredésünkben, Adyt idézve a bátran csörtető senkik világának is nevezünk néha, elhamarkodottan arra a következtetésre juthatunk, hogy a jelenben hiába keresünk példaképeket. De ha a példakép fogalmát sikerül megszabadítanunk az őt körüllengő pátosztól, és ha hiszünk abban, hogy vannak örök érvényű értékek, melyek az annyiszor szidott „mai világban” pont úgy fellelhetőek, mint bármikor a múltban, akkor akár a közvetlen környezetünkben is megtalálhatjuk azt a kevésbé látványos de követhető magatartásmodellt, mely egyéni életünket jobbá, közösségi létünket hasznosabbá teszi.

Számomra ilyen példakép volt Drăgan tanárnő. Drăgan Mariana fél évszázada, 1972-től él Sepsiszentgyörgyön. Az egykori matematika–fizika líceumba, a mai Székely Mikó Kollégiumba 1974-ben kapott kinevezést, és ennek a tanintézménynek a román nyelv és irodalom szakos tanáraként dolgozott 2006-os nyugdíjazásáig. Több mint három évtizedes pedagógusi pályája során Drăgan Mariana munkásságát mindvégig a szakmai igényesség, az erkölcsi tartás, a nevelők függetlenségéért, a tanárok méltóságának megőrzéséért folytatott csendes harc jellemezte.

Brassói származása, intelligenciája, széles körű műveltsége segítette abban, hogy jól érezze magát a többségében magyar városban, a többségében magyar tanári közösségben, hogy megértse a magyar diákok nyelvi gondjait, és román vagy akár magyar nyelven megtalálja a tanítványai szellemi, lelki és erkölcsi fejlődéséhez vezető utat. Drăgan Mariana órái nem a kötelező idegen nyelv tanulásának kínos kényszeralkalmai voltak. Ezek az órák kulturális kalanddá váltak, melynek során a sepsiszentgyörgyi mikós diákok nemcsak románul tanultak meg, hanem életre szóló leckét kaptak igényességből, pontosságból, kulturális kíváncsiságból, nyitottságból is. A katedráról elhangzó tanári szót és a tanár minden megnyilvánulását erkölcsi tettnek érezte, így nemcsak tanárként, hanem emberként is példaképpé válhatott.

Bár látványos közéleti szereplést nem vállalt, Drăgan Mariana folyamatosan jelen volt Sepsiszentgyörgy kulturális életében. Diákjait könyvtárlátogatóvá és a színvonalas román és magyar kulturális események fogyasztóivá nevelte, a sepsiszentgyörgyi Kiwanis Klub tagjaként pedig részt vett a szervezet gyerekeket támogató jótékonysági programjaiban.

„Pénz és taps nélkül”, hivatása szeretetével dolgozott egy életen át azért, hogy Sepsiszentgyörgyön kulturális, társadalmi és politikai előítéletektől mentes, művelt nemzedékek nőhessenek fel. A szeretetből táplálkozó energia pedig csodákra képes. Hol látványos, hol csendes csodákra. Drăgan tanárnő csendes csodái megerősítették diákjaiban azt a hitet és meggyőződést, hogy a kulturális értékek tisztelete egy magasabb életminőség garanciája is. Kívánom neki, hogy a jövőben is erőt tudjon meríteni a megbecsülés minden őszinte megnyilvánulásából. Tanítványai és a város nevében szívből gratulálok a tanárnőmnek, és köszönök neki mindent!

Török Katalin