Nyitáskor inkább a karon ülő és tipegő apróságoké, majd a mesében részt vevő óvodásoké volt a tér, és ahogy telt a nap, egyre nagyobbak számára volt érdekes a jelenlét: délben már a Református Kollégium gyermekkórusa énekelt, végül pedig Messzehangzó ifjúsági koncerttel zárult a rendezvény, amely izgalmakat és lecsendesedési lehetőségeket is adott: a bibliai szabadulószoba előtt sorban álltak a kiskamaszok (nyugalom, senki sem maradt bezárva), odébb, a már zöld fűben, virágzó fák alatt két-két asztalnál lehetett pingponglabdát ütögetni, illetve társasjátékozni, a kopjafasor előtt kialakított imasétány pedig nem csupán a gyermekek vagy a hívők számára kínált elgondolkodási lehetőséget: ösztönzött minden arra járót, hogy néha álljon meg, figyeljen oda embertársára, hajoljon le hozzá, viselje gondját a szenvedőnek, és ne hivalkodjon azzal, amit tesz.