Életének kilencvenedik évében elhunyt Horváth Arany író, újságíró – közölte Facebook-oldalán lánya, Panek Kati színművésznő.
Horváth Arany Magyarózdon született 1932-ben, Kolozsváron érettségizett, tanulmányait a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán folytatta. Első írása 1953-ban az Utunkban jelent meg. 1964–1994 között a Művelődés kolozsvári szerkesztője, majd főszerkesztő-helyettese. Interjúit, publicisztikai írásait, társadalomrajzi riportjait a Dolgozó Nő, az Új Élet, az Igazság, A Hét közölte. Ajándékként magamnak és Ózdnak cím alatt édesapjára, Horváth István költőre, íróra emlékezett – olvasható a Wikipédia szócikkében.
További művei: Ember a havason (tévéjáték, 1978), Fába faragott balladák (riportkönyv, Bukarest, 1983), Pontot, vesszőt nem ismerek, de a szó mind igaz (életrajzi elbeszélés, Budapest, 1985), Kalodaének (balladák prózában, Budapest, 1993), Kökény a hóban (riportkönyv, Kolozsvár, 1995), Elrabolt méltóság (két kiadás, Kolozsvár, 1999), A csillagok nem álmodnak (Kolozsvár, 2002), Halálmadár szállott a kútgémre (Kolozsvár, 2008).
Horváth Aranytól Facebook-oldalán búcsúzott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is. „Több mint harminc éve ismertem meg. A találkozásainkon mindig lenyűgözött, mert előtte nem volt mellébeszélés, nem lehetett elrejtőzni. Riporterként az volt a feladata, hogy másokat hagyjon beszélni, de nála nemcsak munka volt a faggatás és a hallgatás, hanem egyben út is a megértéshez” – fogalmazott.
