A házi köszöntésen túl – amely stílusában olyan diszkrét volt, mint a cég, majd cégcsoport folyamatos gyarapodása – talán érdemes néhány szót ejteni az egyik háromszéki gazdasági sikertörténetünkről. Igen, így többes szám első személyben, még akkor is, ha csupán fogyasztókként, netán irigykedő szemlélőkként „vettünk részt” eme sikerben. Hiszen ennek kapcsán a népmesei „legkisebb fiú” párhuzam sem teljesen légből kapott Berszány Tibor családi vállalkozásának útjára nézve. A hamuban sült pogácsával a tarisznyában elinduló vállalkozás ugyanis úgy vette az (eredeti) kapitalizmus akadályait, mint ama harmadik királyfi vagy éppen a szegény ember legkisebb fia.

Persze korántsem volt ez csupán díszmenet, s a hétfejű sárkányt sem sikerült egyértelműen és végérvényesen legyőzni (hogy a népmesei hasonlatnál maradjunk). A cég, majd cégcsoport izmosodása viszont mégis egyfajta nosztalgikus elképzelést mintáz. Nevezetesen azt a megközelítést, hogy így lehet felépíteni egy egészséges kapitalizmust. Lépésről lépésre, a helyi erőforrásokra alapozva, de a fellelhető külső tényezőket is bevonva, alapvetően a helyi közösségre támaszkodva.

Hogy mi kellett mindehhez, azt csak a tulajdonos és családja tudhatja igazán. Az viszont tény, hogy a cégcsoport ma már mintegy ezer alkalmazottnak biztosít megélhetési lehetőséget, az élelmiszeriparban pedig termékeivel és szolgáltatásaival igazi regionális, ha nem országos nagyhatalom. Látható azonban, hogy nem népmesei szereplők építkeztek, hanem közöttünk élő hús-vér emberek. Nem messziről, ki tudja honnan jött, a közösség számára ismeretlen beruházók (tőkések) gyors haszonszerzése vezérelte elsődlegesen a folyamatokat. Itt épült a szemünk előtt, s ha a nyereségszemlélet nem is hiányzott, nem hiányozhatott belőle (elvégre vérbő kapitalista vállalkozás, bármennyire is ragadtak negatív konnotációk erre a kifejezésre), a helyi élet közegébe az utóbbi három évtizedben szervesen beletartozott. Onnan merítette a gyarapodásához szükséges erőforrásokat, de – akár munkahelyteremtés, akár szolgáltatás, akár támogatás formájában – oda is „adott vissza”. S talán ez a titka: kölcsönösen meghatározva egymást vállalkozás és környezete, együtt fejlődtek.

Ezért talán nem túlzás ama megállapítás, hogy a Bertis immár nem csupán cégcsoport (e tekintetben is beszédes, hogy a csoport különböző cégeinek neve nem is ismerős széles körben), munkahely és nyereséget termelő vállalkozás, élelmiszer-termelő és -forgalmazó nagyvállalat, hanem fogalom, amely meghatározó, amihez így vagy úgy, de egy egész helyi közösség viszonyul.

Valami ilyesminek képzelhettük el a magántulajdonra épülő kapitalizmust.