A legfelsőbb bíróság ugyanis jogerős ítéletet hozott abban a perben, amelyben román nacionalista szervezetek az iskolát létrehozó miniszteri rendeletek érvénytelenítését kezdeményezték. Elfogadta ugyan az oktatási minisztérium és a katolikus gimnázium fellebbezését a 2019-ben hozott elsőfokú ítélettel szemben, s kizárta a felperesek sorából a magyar feliratok, jelképek ellen következetesen fellépő Méltóságért Európában Polgári Egyesületet (ADEC), illetve a Népi Mozgalom Pártját, elutasította kereseteiket – ám a korábbi, jogfosztó ítélet lényegi részeit érvényben tartotta.

Magyarán, a nacionalista felperesek ezúttal is célt értek, lehet elölről kezdeni az 1702-ben a jezsuiták által létrehozott skóla huszonegyedik századi újraalapítását. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes kemény szavakkal illette a történteket: „elkeserítőnek, felháborítónak, minősíthetetlennek tartom, ahogyan a marosvásárhelyi iskolának folyamatosan nekiesnek, újra és újra”. Mint közösségi oldalán írta, az indoklást szerda délután még nem ismerték, ám ahogy az megjelenik, „kormányhatározattal vagy újabb miniszteri rendelettel létrehozzuk az iskolát. Teljesen mindegy, hogy kit zavar a léte, ez az iskola a helyi közösség igénye, ez az iskola létezik és létezni fog. Nem fogjuk hagyni!” Egy másik nyilatkozatában azt is hozzáfűzte: „ha beledöglünk, akkor is újraindítjuk”.

Ritka az efféle indulat, ám ez esetben érthető. Higgadtan mérlegelve ugyanis felfoghatatlan, hogy mi indokolhat ilyen zsigeri ellenkezést egy magyar iskolával szemben. Persze, némelyek azt is állíthatják, jogállamban a törvény szava felülírhatatlan, s a legfelsőbb bíróság ítélete pedig bizony a törvény szava ebben az országban. Csakhogy az a társadalmi és politikai környezet, amelyben ez a megalázó eljárás gyökerezik, mérhetetlenül távol áll a jogállamiságtól – a jog uralmának egy normális országban a nemzeti kisebbségek iránti tolerancia is egyik pillére kellene hogy legyen. Akinek van szeme, pontosan láthatja, hogy a nacionalisták ostromot indítottak a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás ellen, s ezt bármilyen szinten támogatni, felkarolni veszélyes játék. Valójában nem csupán a szóban forgó gimnáziumot kellene tehát megrendíthetetlenül megalapozni, a legbiztonságosabb az lenne, ha a romániai társadalom döntő többsége végre belátná, hogy mindazok a nacionalisták, akik magyar iskolákkal, magyar gyermekekkel háborúznak, nem egy nemzet védelmezői, hanem szemforgató, hazug provokátorok.