Szombat délben ünnepi istentisztelet keretében vették birtokukba ismét a nagyajtai unitáriusok a felújított templomukat. A felszólalók méltatták az egyházközség vezetőségének kitartását, az elvégzett – ahogy sokszor mondták: gigászi – munkát, s kívánták, a műemlék együttes töltse be szerepét, legyen lelki és szellemi bástyája a közösségnek. A Szent László-legendát megörökítő freskóknak és a bástyákban berendezett kiállításoknak turistacsalogató hatása lesz, a szép környezetben pedig mélyebb, igazabb lesz az imádság – jelentették ki.
Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke előimájában hálát mondott a Jóistennek, amiért az elődöknek erőt adott a templom megépítéséhez, és kitartást a legnehezebb időkben is annak megtartásához. A Királyok I. Könyvéből vett igére alapozott prédikációjában előbb egy friss élményt osztott meg: amikor első alkalommal látta a drón által készített felvételről a felújított templomot, úgy vélte, azt látja, ahogy Isten is láthatja azt. Hamar rájött, téved, amikor így gondolja, mert Isten minden bizonnyal nem fentről szemléli a templomot és eseményeit, hanem belülről, az imádkozókkal és az ünneplőkkel együtt. A nagyajtaiak templomszeretetét a Salamoni templomához ragaszkodó izraeliekhez hasonlította. Ők is úgy ragaszkodnak az ősi falakhoz, mint Izrael népe ma a Siratófalhoz, és a történelem nehézségei ellenére is készek voltak áldozatot hozni, hogy megtarthassák. A ma közössége elhatározottságával azt üzeni a világnak, nem az álprófétáknak, a hittel, hagyománnyal és együtt munkálkodással szakítást, a folyton új utakat szorgalmazóknak hisz, hanem a fundamentumrakók munkáját viszi tovább – mondotta Kovács István.
Fodor Tamás, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja a magyar kormány a nemzeti értékek iránti elkötelezettségét emelte ki mondván, nem határon innen vagy túli magyarság számára teremt programokat, hanem a Kárpát-medencei közösségek számára. Ezt az együttgondolkodást és cselekvést jól példázza a nagyajtai templom és környékének felújítása is – mondotta.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök a székelység a nagyajtai templom falain is megörökített Szent Lászlóhoz való ragaszkodását emelte ki. A Lovagkirály emléke azért maradhatott meg annyira ezen a tájon – Bibarcfalva, Gelence, Gidófalva, Kilyén, Kökös, Nagyajta, Kézdiszentléleken a perkői kápolna, Sepsibesenyő és Szacsva őrzi kisebb-nagyobb mértékben falfestményein nagy királyunk tetteit –, mert a mai napig hisszük legendás életének útmutatásait és a személyéhez köthető legendákat. Csodálat illeti a nagyajtaiakat – elsősorban Fekete Levente lelkészt –, akik oly sok áldozatot hoztak a templom felújítása érdekében, és a szakembereket, akik feltárták, újra megjelenítették ezeket a csodálatos alkotásokat – mondotta Tamás Sándor.
Jánó Mihály művészettörténész a Szent László ábrázolásáról tartott értekezésében úgy fogalmazott, a műemlék templomok felújítása hősies dolog, nagy szükség van a közösség és a lelkész elkötelezettségére. Nagyajtán is hosszú ideig dolgoztak, építőtelep volt a templom és környéke, s nem volt méltó az istenkereséshez. A türelmes munka viszont meghozta gyümölcsét: meggyőződése, hogy a gyönyörűséges képek alatt mélyebb, igazabb, szebb lesz az imádság.
Kinda István néprajzkutató a bástyákban berendezett kiállításról szólva úgy fogalmazott, nem szokványos falumúzeumot rendeztek be, hanem igyekeztek modernné és sokrétűvé tenni, úgy a látogató vastag kötetre való információval lehet gazdagabb, ha figyelmesen szemléli végig a kiállítottakat.
Ferenczi Z. Sámuel a templomfelújítás részleteit megosztva számolt be arról, milyen hihetetlenül sok ember tudására volt szükség a közös sikerhez: szólt arról, mennyi tanulmány készült a kutatás, tervezés és kivitelezés során, a pályázatírók és levezetők elkötelezettségéről, arról, hogy milyen lépései voltak a tervezésnek és engedélyeztetésnek és hogy mennyi építőanyagot használtak fel a kőműves- és asztalosmunkák alkalmával.
Egyed Ákos történész, akadémikus értekézésben úgy fogalmazott, az 1799. május 3-án székely határőr családban született nagyajtai Kovács Istvánt azért tartja fontos személyiségnek, mert az erdélyi magyar tudományos történetírás kibontakozásának előkészítője volt.
Bihari Edömér, Nagyajta polgármestere kiemelte, a felújítás költségeit nem az Ajta-patakában lubickoló aranyhalacska hozta, hanem minden érdekelt összefogása teremtette meg. A sikerhez szükség volt Fekete Levente nagy hitére is. A polgármester szavaihoz csatlakozott Kovács István is, aki a maga és a püspökség nevében köszönte meg az elvégzett munkát, és kívánt erőt az elkövetkezendőkhöz.
Fekete Levente könnyeivel küszködve úgy fogalmazott, Szent László és a kun által elrabolt lány legendája azt jelenti számára, hogy ne hagyjuk magunk: szívünkben zsoltárral és összhangban Istennel csodás dolgokat tudunk cselekedni. A felújítással járó érdem nem az övé, hanem annak a rengeteg embernek köszönhető, akik szaktudásukat adták vagy a pályázás, a tervezés és a kivitelezés során vagy adományaikkal segítettek.
A felújított orgonán először Benedek Tibor Magor, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa, majd Richt Regina játszott, közreműködött az Aczél Zsuzsa által vezetett helyi Gazdag Miklós Polgári Daloskör, az Áfonya Citerazenekar és szavalattal Benkő Boglárka. Az eseményt a Bihari József Kultúrotthonban tartott közebéd zárta.
