Annelies Marie Frank (1929. Frankfurt am Maine – 1945. Bergen-Belsen) 14–16 éves korában kényszerű amszterdami életmentő fogságában kezdett naplót írni. A napló-rendeltetésű füzetet 13. születésnapjára (1942. június 14.) édesapjától kapta.
A hitleri Németországból idejében elmenekült a család Hollandiába, ahol végigélték a náci rendszer egyre átfogóbb megvalósulását. A napló elhurcolásuk után, segítőik jóvoltából fennmaradt, s mivel az apa, Otto Heinrich Frank a családból egyedüliként túlélte a háborút, kisebbik lánya, Anne 1942. június 14-től vezetett naplóját tárgyaik megmentőjétől visszakapta. A napló egy korán „felnőtté érett” kislány vallomása önmagáról és családjáról, az elrejtőzés keserves mindennapjairól, korán érett vonzalmáról. Az eléggé terjedelmes napló olvastán csodálkoznom kellett azon a világlátáson, az összezárt két család mindennapjainak feszültségeit jól érzékelő kislány érettségén, amely mintegy előrevetítette Annénak azt a szándékát, hogy író lesz.
Mennyire tudatosan írja: „Nekem a férjemen és gyermekeimen kívül is szükségem lesz valamire, amiben kiélhetem magam. Én a halálom után is tovább szeretnék élni.” Anne természetesen nem a korai halálára gondolt, mindvégig remélte, hogy boldog felnőttkora lesz. De a bergen-belseni haláltáborban elterjedt tífusz Margot nővérét és őt is elvitte. A szerencsésen megkerült napló elfogásuk (1944. augusztus) után megadhatta Annénak (bár ezt ő soha nem tudta meg) azt az elégtételt, hogy neve és naplója örök időkre fennmaradjon.
Az Anne naplóját olvasva jutott eszembe annak az iskolás korú fiúnak a naplója, aki az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharcról vezetett naplót, korai érettségről téve tanúbizonyságot. A gondosan, képekkel megírt naplót szemeteskuka mellett találták meg és adták ki.
A napló, akárcsak az önéletrajz, sajátos irodalmi műfaj, azzal a szándékkal íródik, hogy az igencsak hiányos emlékezeten kifogjon, úgy téve vallomást életünk számos várt és váratlan eseményéről, amely az olvasót is érdeklő korrajz egyúttal. Anne naplójából az apa kihagyott több, Anne szüleivel, együtt élő társaikkal megtörtént eseményt és rosszalló megjegyzéseket, de a későbbi (az apa halála, 1980 utáni) kiadások ezeket is tartalmazzák.
A napló azóta bejárta a világot, film, színdarab, opera készült belőle. Az eredeti példány egy múzeumba került Amszterdamban, szomorú emléke egy család tragédiájának, a zsidók üldözésének és haláluknak.
