Demeter J. Ildikó
A nagyrészt székelyekből álló romániai jégkorong-válogatott körül felcsapó hisztéria mindennél beszédesebben mutatja, hogy 15 év – Románia EU-tagsága – alatt mennyire honosodtak meg e mioritikus tájakon az európai értékek. Ahol a kormánykoalíció egyik miniszterelnök-helyettese, Sorin Grindeanu (aki távolról sem gáncs nélküli lovag, csak nagyon szeretne annak látszani) multikulturalizmusról papolva kér büntetést az „úgynevezett” székely himnusz éneklőire, beállva ezzel a Dan Tanasă által vezényelt magyarellenes kórusba, ott még nagyon távol állunk a valódi integrációtól.
Pedig láthatjuk az ukrajnai háborún is, hová vezet a túlhajtott nacionalizmus, no meg a demokrácia hiánya. Nem háríthatunk azzal, hogy ez nem Oroszország: túl sokan vannak itt is, akik egy kicsit oroszok akarnak lenni, meg akarják szabni (többek között) azt is, hogy kinek és miképpen szurkoljon az ember. Történt mindez Európa napján, amikor Putyin katonai parádéval takargatta a kudarcát, Emil Boc kolozsvári polgármester pedig Barcelonához hasonlította a kincses várost, valószínűleg megfeledkezve arról, hogy egy autonóm tartomány központjáról beszél, ahol az ott élő katalánok nyelve megelőzi az államnyelvet, miközben Erdélyben minden egyes magyar feliratért közelharcot kell vívni. És kötelező a román színekért rajongani – azoknak is, akiknek a létüket is tagadják (az „úgynevezett”, másodosztályú állampolgároknak).
Más is történt ezen a napon. Befejeződött az Európa jövője konferencia, amely kerek egy évig tartott, de a román sajtóban most jelenik meg először, és rögtön azzal a hírrel, hogy Románia ellenzi az európai egyezmények frissítését, újratárgyalását. Dacára annak, hogy jó néhányból előnye származna (ezek közül Dacian Cioloș volt kormányfő az egészségügyi és az oktatási rendszerek felzárkóztatását, a schengeni csatlakozás megkönnyítését, az égett betegek kezelését és más ellátási gondokban való együttműködést említette) – ami nagyon ránk is férne, hiszen a szintén május 9-én közzétett különféle mérlegek szerint országunk a szégyenlistákat vezeti: az EU 15 évnél fiatalabb leányanyáinak 44,44 százalékával és a 18 évnél fiatalabbak 30 százalékával „büszkélkedhetünk”, utolsó előtti helyen (27-ből 26.) állunk az egy főre eső nemzeti összterméket és ennek az egészségügyre fordított arányát tekintve, hátulról a harmadikok vagyunk a minimálbér terén, és a sor hosszan folytatható. Első helyet az unión belül a napraforgó- és kukoricatermesztés, illetve az internetsebesség terén foglalunk csak el, de ezzel sem tudunk élni: gabonát exportálunk és készételeket importálunk, az online ügyintézés pedig csak álom.
Ezekkel kellene foglalkozniuk az ország vezetőinek, de a munkával baj van, az elvégzetlennel még több, könnyebb a magyar kártyát elővenni. Mint mindig. Ha valami működik, miért kellene újat kitalálni? A világ változhat, Románia örök. „Vagy legyen felülvizsgálat, elfogadom! De akkor ne változzon semmi! Vagy ne legyen felülvizsgálat, elfogadom, de akkor itt-ott változzon, éspedig a sarkalatos pontokban” – írta Caragiale 1884-ben. Vagy tegnapelőtt, amikor már megint jóval többet veszítettünk egy hokimeccsnél?
