A választási kampány lázában valószínűleg nem vették észre, hogy a recesszió már el is ütött sok ezer családot, amelynek kivétel nélkül mindenki azt ígérte, hogy itt legfeljebb lelassul, de nem áll meg a gazdasági fejlődés. Holott októberben közel ötvenezer állás szűnt meg Romániában, az esedékes építőipari elbocsátások bő százezret tesznek hozzá, és csak a múlt héten kereken tízezer embert küldtek haza, egy részüket csak ideiglenesen, de sokakat végleg. A hírekben jórészt nagyvállalatok szerepelnek, pedig mellettük sok kicsi is befuccsolt: az egyik hat-tíz, a másik negyven emberétől kénytelen megválni, a tulajdonos maga két hónapja nem vesz fel fizetést, hogy két alkalmazottjának jusson (mert egyedül nem tud három kamiont vezetni), negyvenfős cégek tíz főre zsugorodnak, de az is előfordul, hogy másfél évtizede honos külföldi képviseletet karácsony előtt pár héttel cakompakk bezárnak, és az igazgatótól a kapusig menesztik a személyzetet. Ráadásul már jönnek haza nemcsak a spanyol és olasz földön munka nélkül maradt százezrek, hanem a Magyarországra kitelepedett erdélyiek, Szatmáron pedig a határ mentén élő magyar állampolgárok jegyeztették be magukat munkakeresőkként. A munkavállalók érdekképviseletei szerint jövőben 1,2 millió munkanélküli lesz Romániában; a megmaradó cégek a túlélésre rendezkednek be, összehúzódnak, a béreket befagyasztják, a fejlesztést visszafogják, és reménykednek. Talán abban is, hogy az új kormány — legyen bármilyen összetételű — felelős pénzügyi politikát folytat majd. Hiszen mindenképpen lesz parlamenti többsége, és a kampány is lejárt, szembe lehet nézni a valósággal.