Kommunista időket jelző történések tanúi vagyunk, olyanokéi, melyek egy demokratikus, európai országhoz nem illenek – állapította meg tegnapi sajtóértekezletén Kulcsár-Terza József. A Magyar Polgári Párt RMDSZ-listán parlamenti mandátumot nyert politikusa beszámolt arról, hogy alapfokon elvesztette azt a pert, amelyet azért indított, mert a múlt évben a Beke Istvánnal és Szőcs Zoltánnal tartott közös sajtótájékoztatóját követően a csendőrség megrovásban részesítette, majd kitért az elmúlt hetekben a magyarságot ért támadásokra, kedvezőtlen döntésekre is.
A képviselő felidézte: tavaly július 20-án, a börtönből való szabadulásukat követő napon közös sajtótájékoztatót tartottak Kézdivásárhely főterén, ahová az újságírókon kívül a két székely fiatalember szimpatizánsai is szép számban összegyűltek. Karhatalmi szervek nem jelentek meg a helyszínen, viszont augusztus 13-án kézhez kapta a csendőrség jegyzőkönyvét, melyben az állt, hogy megrovásban, figyelmeztetésben részesítik, mivel a tájékoztató tömegrendezvénynek minősül, és nem rendelkezett hatósági engedéllyel annak megszervezésére. A jegyzőkönyv ügyében a kézdivásárhelyi bírósághoz fordult, itt a napokban hoztak ítéletet, mely szerint elutasítják a jegyzőkönyv megsemmisítésére vonatkozó kérelmét. A döntés nem jogerős, és meg is fellebbezte azt a Kovászna Megyei Törvényszéken.
Kulcsár-Terza József szerint az ítélőszéki indoklásban az áll, számítania kellett volna arra, hogy a sajtótájékoztatón sokan összegyűlnek, és ez által rendezvénynek minősül, ami engedélyköteles. Kulcsár-Terza József szerint az indoklás elfogadhatatlan, hiszen honnan kellett volna neki előre tudnia, hogy a szimpatizánsok nagy számban összegyűlnek? A maga részéről a sajtót hívta meg, illetve a Facebook közösségi portálon közzétette, hogy közösen nyilatkoznak. A honatya szerint igen gyakran előfordul, hogy politikusok olyan közegben nyilatkoznak a sajtónak, ahol szimpatizánsok, esetleg ellenzők is jelen vannak, és nincs tudomása róla, hogy ilyen esetekben engedélyt kellene kérniük az illetőknek. Példaként Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt volt elnökének börtönből való távozását említette, ahol kicsivel többen voltak jelen, mint az ő sajtótájékoztatójukon tavaly Kézdivásárhelyen. Hozzátette: a tájékoztatót egyébként a járványhelyzet miatti korlátozások okán tartották szabadtéren, és azt nem tudják befolyásolni, hogy hányan akarták „élőben” meghallgatni.
A képviselő szerint abszurd, hogy egy bíró olyan ítéletet hozzon, mely azt sugallja: adott körülmények között sajtótájékoztatót csak engedéllyel lehet tartani. Kifogásolta továbbá, hogy a csendőrség csak közel egy hónap után állította ki a jegyzőkönyvet. Miért nem a tájékoztatón jelezték, hogy előzetes jóváhagyásra lett volna szükség? – vetette fel.
Kulcsár-Terza József szerint egyértelmű, honnan fúj a szél, a román hatalom már jó ideje a megfélemlítésre játszik, és ehhez az igazságszolgáltatást is felhasználják. Erre utalnak a közelmúlt eseményei is, mint a Sepsiszentgyörgy városzászlója kapcsán hozott döntés vagy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnáziumot illető bírósági ítélet. A megfélemlítési törekvések közé sorolható ugyanakkor a székely himnuszt eléneklő román válogatottbeli székelyföldi jégkorongozók körüli botrány, a reakciók, fenyegetések, eljárások. A képviselő felidézte, pár évvel ezelőtt a magyar himnusz eléneklése miatt rájuk ötezer lej bírságot róttak ki. Kulcsár-Terza meggyőződése, hogy mindezen ügyek mögött egyfajta árnyék- vagy háttérhatalom áll, mely Romániában mindent megtámad, ellehetetlenít, ami nem tetszik neki, és attól sem riad vissza, hogy börtönbe juttasson embereket. És teszi ezt meghurcolással, félelemkeltéssel, elrettentéssel, az igazságszolgáltatást is bevetve, ráadásul nemcsak a magyar közösség tagjaival, hanem a románokkal szemben is. Példaként az oknyomozó újságíró, Emilia Șercan esetét említette. Egy ország nem működhet normálisan, ha az igazságszolgáltatás nem független, de sajnos, szekusállamban élünk, az úgynevezett modellértékű Romániában – összegzett.
Zárásként a képviselő rámutatott: ha a sorozatos magyarellenes fellépések folytatódnak, határozott közös fellépésre van szükség, akár utcai megmozdulások formájában is. Nem lehet a végtelenségig tűrni a megfélemlítést, megalázást, nem adhatja fel magát a közösség azzal, hogy belemegy abba, hogy nem használhatja szimbólumait, anyanyelvét vagy nem énekelheti szabadon himnuszait.
