Az erdélyi cukorrépa-termesztés végnapjait követi nyomon Vargyasi Levente és T. Bányai Péter legújabb, Keserédes című dokumentumfilmje, melynek hivatalos bemutatóját közönségtalálkozóval együtt csütörtök délután tartották a sepsiszentgyörgyi Művész moziban. A filmben látottak és a közönségtalálkozón elhangzottak alapján betekintést nyerhettünk abba a meglehetősen kilátástalan állapotba, melyben harminc évvel a rendszerváltás után vergődnek a kisgazdák és több egykori nagyvállalat is.
Előbb a nagyváradi cukorgyár bezárásáról hallottunk a filmben, majd megismerhettük az 1889-ben alapított botfalusi cukorgyárat, mely látszólag még megfelelő körülmények között működött. Aztán nyomon követhettük a cukorrépa-termesztő gazdák munkáját, amint vetéstől aratásig keményen küzdöttek terményeikért, és együttéreztünk velük, amikor kiderült, hogy a leadott cukorrépáért a gyár nem tud fizetni. Jogos követeléseik kudarcba fulladtak, és hiába a tárgyalások, gyűlések, egyezkedések, végül csődöt jelentett a botfalusi cukorgyár. Reményt vesztett emberek vallottak a kamera előtt. Hogy pontosan mi vezetett ide, nem tudhatjuk meg a filmből, de az tény, hogy 1989-ben 33 cukorgyár volt Romániában, amiből jelenleg kettő működik, és mindkettőnek osztrák a tulajdonosa.
A felvételek 2017–2021 között készültek, és e hosszú forgatási folyamat alatt nemcsak a botfalusi cukorgyár agóniáját követte nyomon Vargyasi Levente, hanem egy letűnő kor jellegzetes képeit, jeleneteit is megmentette az utókor számára. Hogy mit jelent kézi erővel megművelni a földet, milyen a napszámos munkája, hogyan működnek azok a gépek, melyeket még az Osztrák–Magyar Monarchiában készítettek a cukor előállításához stb. Mezőgazdasági és ipari hagyományok kordokumentuma ez az alkotás, és mindezek mellett hosszan lehetne sorolni a művészeti erényeit is, az igazán profi operatőri, vágói, rendezői munkát. Szinte felbecsülhetetlen értéket képvisel ez a dokumentumfilm, akárcsak Vargyasi Levente korábbi hasonló alkotásai.
A stáb tagjai és a szereplők közül is sokan jelen voltak a vetítésen, a közönségtalálkozó azzal kezdődött, hogy mindenkit bemutatott a rendező. Mint megtudhattuk, Könczei Csaba képviselő, a megyei mezőgazdasági igazgatóság egykori vezetője volt a film ötletgazdája, aki Vargyasi korábbi filmje, a Tehenesek bemutatóján hívta fel a rendező figyelmét erre a témára, mondván, ha most nem készítik el a filmet, többé már nem lesz erre alkalom. Azonnal el is kezdték a kutatómunkát, majd a forgatást, és mint utóbb kiderült, valóban tökéletes volt az időzítés. Látszólag csak egy szakmát mutatnak be, de a film végére egy átfogó társadalmi kép rajzolódik ki a hazai kisgazdák helyzetéről. Nincs forgatókönyv, a felvett nyersanyagok alapján alakul a történet, a nyersanyagokat pedig az alakítja, hogy éppen mi történik a szereplőkkel. T. Bányai Péter, a film társrendezője és operatőre kijelentette: egy ideig attól tartott, hogy nem fognak összeállni egységes történetté a felvett anyagok.
2021-ben bezárt a gyár, a hitelező gazdák már nem fogják megkapni tartozásaikat – tudtuk meg a későbbi fejleményeket. Ez már nincs benne a filmben, mert Vargyasi szavaival „egy dokumentumfilmet sosem lehet befejezni, csak abbahagyni”. A gyár vezetőségére dühösek a gazdák, de azért jó emberek is voltak közöttük, például Sergiu Marinescu mérnök, aki a filmben képviseli a gyárat – mondta Vargyasi Levente. Ő egy rendkívül elhivatott szakember, aki nyolc cukorgyárban is dolgozott termelési mérnökként, melyek sorra mind bezártak. Az alkotók hangsúlyozták: nem oknyomozó filmet akartak készíteni, nem az volt a céljuk, hogy bárkit is hibásnak állítsanak be. Amikor harmincnégy év alatt harminchárom cukorgyár zár be egy országban, nem lehet egyetlen gyár tulajdonosait hibáztatni, sokkal összetettebb ennél a helyzet.
Végezetül a film két főszereplője, Ráduly Csaba és Porzsolt Sándor gazdák is megosztották gondolataikat a közönséggel arról, hogy miként alakult az életük a film után, jelenleg mivel foglalkoznak a cukorrépa-termesztés helyett, szerintük hogyan járhattak volna el tisztességesebben a gyár vezetői, milyen hatással volt a gazdák helyzetére az Európai Unióhoz való csatlakozás stb. Elpanaszolták azt is, hogy lassan nem lehet már napszámost találni, a kapálás helyett erősebb vegyszereket kénytelenek használni, de ezektől néha olyan lesz a gabona, hogy még az állatok sem fogyasztják el. „Az egyik sort álljuk a vegyszeres üzlet s a következőt a patika előtt” – fogalmazott Porzsolt Sándor.
„Az csak a felszín, hogy ez a film a cukorrépa-termesztésről és annak kristállyá varázslásáról szól. Mert ez a film a legaljasabb átveréséről szól annak, aki izzad, szenved, dolgozik, mindent elkövet azért, hogy végül ne kapjon semmit” – foglalta össze gondolatait az egyik néző.
A filmbemutató végén Vargyasi Levente köszönetet mondott mindenkinek, aki támogatta őket a Keserédes című produkció elkészítésében.
