A népi mondás szerint, ha sok a májusi cserebogár, bőséges termésre lehet számítani, főként a kukorica esetében. Idén rengeteg a cserebogár, vannak térségek, ahol valósággal elözönlik a mezőt. Annak ellenére, hogy ez jó hír kellene legyen a gazdáknak, a cserebogarak tetemes károkat is tudnak okozni: csonkig lerágják a rügyeket, friss leveleket, virágokat. A cserebogarak számára (latinul: Melolontha melolontha – ennek az imágója a cserebogár) csemegének számítanak a szilvafélék. Zágonban egy bioátállás alatt lévő gyümölcsösben mintegy háromszáz, három éve ültetett csemetét – Stanley, besztercei, zöld ringló és Lepotica fajtákat – rágtak csonkra, gyakorlatilag az ágak maradtak meg. A kár jelentős, a farmer most azon dolgozik, hogy ha termés nem is lesz, de legalább a gyümölcsfák éljék túl a támadást.
A kártétel egyik napról a másikra következett be. Az utolsó szemlét követő harmadik napon szembesült a gazda a súlyos problémával. Akkor 25–30 cserebogár nyüzsgött egy-egy csemetén. Ezt követően a második napon akart beavatkozni. Meglepetésére akkor már szinte nem is volt cserebogár a fákon, az is látszott, hogy a fiatal csemeték megkezdték a regenerálódást. Ettől függetlenül további beavatkozásokra van szükség, hogy a fák minél hamarabb újranöveszthessék levélzetüket. Ez nem egyszerű feladat, főképp a bioátállási vállalások miatt, mert csak az ökológiai termelésben elfogadott szereket lehet alkalmazni.
Hatos György kertészmérnök, az SZGE falugazdásza értékelése szerint mintegy négyévente lehet hasonló méretű cserebogár-invázióra számítani (szakírások szerint a Kárpát-medencében három-, hidegebb zónákban négyévente lehet invázió). Ezen a tavaszon hozzávetőleg még két hétig tarthat a cserebogarak rajzása, addig szükség van a további védelemre a kártevők ellen. Hatos elsősorban a szisztemikus (felszívódó) rovarölő szerek használatát ajánlotta. Ebben az esetben ezek nem ártanak a méheknek, hiszen a csonkolt szilvafákon már nincs virág, ami vonzaná a méheket. Másodsorban a feromonos csapdák elhelyezésének lehetőségét vetette fel – sűrűn elhelyezve ezek odavonzzák, megtartják a cserebogarakat. Hatos azt is elmondta, a cserebogarak rágásánál is komolyabb kárt tehetnek a lárvák. A fiatal lárvák humuszevők, az idősebbek polifág gyökérkártevők. A legkárosabb az idős lárva. A lárva fejlődésének üteme függ a hőmérséklettől, a humusztartalomtól és a talajnedvességtől.
A regenerálási munkálatokat Szeles Imre kertészmérnök, növényvédelmi szakember ajánlása alapján végzik. Az első kezelést – miután újra megjelentek a levelek – egy algakészítmény és környezetbarát levéltrágya kipermetezésével kell megejteni. A balatonialga-kivonat biostimulánsként működik. Gyorsan regenerálja a levélzetet, növeli a zöldtömeget, elősegíti a tápanyagok gyors felszívódását, beépülését és hasznosítását. Ezt a kezelést a továbbiakban levéltrágyázás követi, melyet az első permetezés után két hét múlva kell megismételni – összegezte az eljárást Szeles Imre.
A cserebogár kártevése a mezőgazdasági kultúrákban, az erdőkben nem új keletű. Több mint száz évvel ezelőtt is javasoltak megoldást a kárelhárításra: „A cserebogár szedését megjelenése után azonnal meg kell kezdeni, és folytatni kell, míg rajzása tart. A szedésre csak a hajnali órák alkalmasak, amikor a lerázott bogár még dermedt s el nem röpülhet. A cserebogarat minden akár magányosan, akár többedmagával álló fáról le kell szedni. Alacsonyabb fáról egyszerűen lerázható, magasabbról pedig akként szedhető a cserebogár, hogy a munkás hosszú nyelű horoggal a fa ágait egyenként megrázogatja, vagy a fiatalabb munkás a fára felmászva rázogatja meg az egyes gallyakat. A lerázott cserebogarat a munkás széles szájú, vízzel telt nagyobb edénybe szedi s onnan megfelelő nagy kádba hordja, hordóba vagy zsákba tölti. Az így összeszedett cserebogár leforrázandó, illetőleg a zsákban levő összezúzandó” – írták a Rovartani Lapok 18. kötetének 3. füzetében 1911. „márcziusában”.
