A régió legnagyobb, sok nagyvárosi hasonló rendezvényt meghaladó találkozójává nőtte ki magát a Retromobil Klub Románia által szervezett sepsiszentgyörgyi retróparádé: szombat délelőtt az egykori dohánygyár udvarán – és helyhiány miatt előtte a járdán is – több mint százhúsz oldtimer és youngtimer autó és motorkerékpár gyűlt össze – és a kínálatnak megfelelő volt az érdeklődés is.
Hogy valójában hány régi jármű töltötte meg a dohánygyár udvarát, arról pontos adatok nincsenek, de hogy százhúsznál több volt, azt onnan tudni, hogy a rendezvény szervezője, Perpits Thomas ennyi résztvevői oklevelet készített elő, és a későn kelők bizony már írásos dokumentum hiányában nehezen tudják bizonyítani, hogy ezen a szép tavaszi napon Sepsiszentgyörgyön voltak. De a résztvevők számára nem is ez a fontos, hanem az, hogy megmutathassák, érdemes életben tartani a régi vasakat, kis odafigyeléssel, esetenként jó sok munkával csodálatra érdemes járművek maradnak meg. Olyanok, amilyenekről már apukák csak mesélni tudnak fiaiknak, mert a közutakon ritkán láthatóak, de olyanok is, amelyek éltes nagyapakorúak: a találkozók visszatérő doyenje az 1938-ban gyártott Plymouth, élénk színével és sok új autót felülmúló állapotával fel is hívja mindig magára a figyelmet.
Van valami titka is a sepsiszentgyörgyi retróparádéknak: Brassó, Hargita megyéből szép számban jönnek ide mindig retrósok, de sok marosi, szebeni rendszámú jármű is leparkolt a dohánygyárban. A titok – azon túl, hogy a közös szenvedély összeköti az autók tulajdonosait – abban is rejlik, hogy a szentgyörgyi találkozók mindig kicsivel többek a más ilyen jellegű rendezvényeknél: ezúttal egy sugásfürdői kiruccanás gazdagította a programot – mivel mással, mint a kisvonattal. Nyilván, nem maradt el a városi felvonulás sem, végül pedig, kinek ideje engedte, még Tusnádfürdőre is elautózott a jól megérdemelt gulyás elfogyasztására a Csukás-tó partján.
