Ám amikor a román politikusok cáfolnak valami hírt, akkor már majdnem bizonyos, hogy az nem alaptalan: arra, hogy egyet ígérnek és mást tesznek, számtalan példa van már az elmúlt három évtizedből, arról nem is beszélve, hogy az adók máris, önműködően emelkednek minden évben az előző évi infláció szerint, tehát az idén is többet adózunk, mint tavaly, jövőben pedig két számjegyű lesz a növekedés (a márciusi infláció 13,8 százalékos volt, és még nem tetőzött), miközben a gazdaság egyre lassul (az Európai Bizottság 2,6 százalékra számít a korábban becsült 4,2 helyett, a Világbank pedig 1,9 százalékra), mert a kiadások az égbe szöknek. A jegybanktól is jött egy nyilatkozatnál jóval súlyosabb jelzés: pár napja 3-ról 3,75 százalékra emelték az alapkamatot, ami lehetetlen helyzetbe hozza azokat, akiknek bankhitelük van, és akiket már amúgy is megviseltek az előző krízisek, a járvány és az energiaár-robbanás. Beszédes adat, hogy 2022 elején néhány ezerrel több magánvállalkozás csődölt be, mint 2021 elején, pedig a nagy lezárások és járványügyi korlátozások okozta visszaesés 2020-ban volt. Mostanra azonban kimerültek a tartalékok, legalábbis a hazai kis- és a középvállalatok jelentős része nem tudja, hogyan fog túlélni még két rossz évet, a legderűlátóbb becslések szerint ugyanis 2023 végére csillapodhat a pénzhígulás.

Jelenleg viszont csehül állunk. Csak az állam van vígan, vezetői úgy ígérgetnek mindenféle támogatást, fejlesztést és beruházást, mintha a csapból folyna pénz, holott Románia vezet mindenféle európai szégyenlistát: itt a legnagyobb az adócsalás, a költségvetési hiány és az államkölcsönök kamata, ugyanakkor itt jut a legkevesebb az egészségügyre, az oktatásra, kutatásra, és ezek csak a legkirívóbb példák, mert szinte minden fonákul megy ebben az országban, ahol még Ukrajna nyomorúsága is kapóra jön, mert rá lehet kenni Putyinra a rossz kormányzás következményeit is. Micsoda szánalmas próbálkozás a mioritikus hozzá nem értés és nemtörődömség eltakarására, amikor az utolsó helyekért velünk állandó versenyben álló Bulgária hatszor alacsonyabb kamattal jut kölcsönhöz, és gazdasága annyira stabil, hogy 2024-ben bevezeti az eurót! A legnagyobb bajunk nem is az, hogy újból válságban vagyunk (a járvány, a tavaly őszi politikai cirkusz után és a háború mellé), hanem az, hogy ilyen politikai osztályunk van, amely a saját zsebeinél nem lát távolabb, és csak a káosz és kiszámíthatatlanság fenntartására képes. Mit érünk a széles többségű és stabil kormánnyal, ha a megélhetés, a holnap milliók számára bizonytalan?