OSTYÁNI LAJOS, Budapest. Megrendülten vettem tudomásul a megváltoztathatatlant. Ádi bácsi nincs többé! Néhány éve a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanárával, dr. Szabó József Jánossal mentünk a március 15-i sepsiszentgyörgyi ünnepségre. 13-án este találkoztam először Ádi bácsival a Székely Nemzeti Múzeumban, az 1956-os forradalomról és szabadságharcról készült fénykép-kiállításon: odajött hozzám, és szóba elegyedtünk. Megle-pődtem azon, hogy többet, sokkal többet tudott az akkori eseményekről, mint én, aki ― igaz, még gyermekként ― átéltem a forradalmat.
Másnap Illyefalván Jókai-szobrot avattunk, és nagyon hideg volt. A budapesti tavaszból mentünk a szentgyörgyi télbe. Ádi bácsi a protokollt megkerülve, valahonnan elővarázsolt egy jó nagy pohár szilvapálinkát, melyet ezekkel a szavakkal adott át: Öcsém, ne remegj már, ettől felmelegedsz! Mint annyiszor: most is igaza volt! Azután több alkalommal vittem barátaimat a múzeumba, és találkoztunk. Ő ,,parancsolt" ránk, hogy a perkői búcsúba menjünk el! Igaza volt, többször jártam ott azóta. Köszönet érte! Lenyűgözött lexikális tudása és embersége. Itt él Budapesten egykori tanítványa, Nagy Tibor, aki többször kijelentette, hogy ilyen tanár nemigen él több a világon. Sajnos, már ő sincs többé. Pihenése legyen csendes, emléke áldott! Nyugodjék békében!
DUMITRU POIENARU, Sepsiszentgyörgy. Fogyatékos személyként jogom van az ingyenes parkoláshoz, és le is adtam az engedély kiváltásához szükséges iratokat a polgármesteri hivatalban. Tíz napig vártam, aztán betelefonáltam, és kiderült, hogy hozzá sem nyúltak a kérvényemhez, mert az illetékes hivatalnok szabadságra ment. Végül ― 12 nap múlva ― kiadtak egy kis, többnyelvű (az egész Európai Unióban érvényes) kártyát, amelyen csak néhány adatot kellett kitölteni. A nyomtatvány ötszavas magyar szövegében két helyesírási hiba is van, pedig állítólag egyetemi végzettség kell a kiadásához. Hát ezért kár. De azt sem értem, hogy miért kell egy ilyen egyszerű parkolási igazolványra tizenkét napot várni, és ha egy kenyérüzletben megoldható a szabadságon levők helyettesítése, akkor egy hivatalban miért nem?
BOKOR IMOLA, Kézdivásárhely. Kezdettől fogva hűséges olvasója vagyok a Háromszéknek, de a november 21-i lapban felháborodottan olvastam a Tiszta kézzel című glosszát. Ha én lennék az egyik érintett, számon kérném a szerző rosszindulatát egy számára ismeretlen, de köztiszteletben álló személy ellen; a tonhalas, pilátusos, géniuszos összehasonlítások becsületsértési per tárgyát is képezhetnék.
