Jó látni őket, szépek, fiatalok, még bármit megvalósíthatnak, előttük az élet. Bár az elmúlt két év sok mindentől megfosztotta őket, most mégis úgy tűnik, hogy visszarázódtak az életükbe. Terveik, álmaik, vágyaik vannak.

Nem túl szimpatikus időket élünk, mintha rottyra akarna menni a világ. Mondogatjuk is folyton, hogy egyre nagyobb a baj, hogy nem könnyű manapság elkezdeni az életet, szegény fiatalok! Van ebben igazság, de az örökös óbégatás nem visz előre. Mi is voltunk „szegény fiatalok”, nekünk másként volt nehéz. Elzártság, állandó szorongás, megfélemlítések, kilátástalan jövőkép, elérhetetlennek tűnő vágyálmak a szabadságunkat illetően. Nagyjából ez jellemezte a fiatal éveinket. Mégis tudtunk örülni az életnek, a legnagyobb sötétségben is megtaláltuk a kiskapukat, és még a legkomolyabb megfélemlítések közepette is, mégis, és csak azért is pezsgett az élet. Ha kellett, zárt ajtók mögött, de akkor is! Vagy iskolapad alatt cserélgetve a legújabb, valahogy hozzánk is bejutott könyveket, lemezeket. És nagyokat beszélgettünk, buliztunk, eljártunk mindenhová, ahová csak lehetett, és terveztük a jövőnket.

Jókedvűen, mosolyogva nézem a fiatalokat, ahogyan izgatottan zsizsegnek az utcákon, csoportokba verődve vihorásznak a tablók előtt, és készülnek nagyon valamire. Én érettségi találkozóra készülök, és persze nem értem, hogy mikor teltek el ezek az évek… Ülünk a padon az iskolaudvaron a barátnőimmel, már kicsengettek, megvolt a ballagás, érettségizünk épp, és tüntetőleg egyszerre rágyújtunk. Valamelyikük beszerzett egy csomag nagyon menő, barna vékony cigarettát, és felkecskélt lábakkal pöfékelünk. Mert, most merjen már ránk szólni valaki! Közben csárogunk, hogy kiből mi is lesz, és hol, hogyan fogunk élni. És hogy mi mindig is barátok maradunk, bármi is lesz. Pár hét múlva a kopjafánál találkozunk, amit sok évvel ezelőtt állíttattunk, és ahová azóta, sajnos idő előtt, több név felkerült. Pap barátunk, osztálytársunk minden alkalommal szól pár szót és aztán nagy beszélgetések, sírás, kacagás és ereszd el a hajamat...

A fiataljainkat pedig nem féltem. Azt senki sem ígérheti, hogy könnyű lesz. De még bármit elérhetnek, most még minden benne van a pakliban. Én számolom a napokat a találkozóig, nekik pedig örömteli, felszabadult zsizsegést, sikereket, jó utat kívánok!