A Baróti Szabó Dávid Középiskola textilipari szakiskolásai saját készítésű ruháikból divatbemutatót tartottak hétvégén. Az esemény sokat jelent a diáklányoknak, hiszen ez az igazi alkalom, hogy szüleiknek és tanáraiknak megmutathassák tehetségüket, ügyességüket.
A műhely tetőterében kialakított teremben elsőként hímzett ruhákban vonultak a diáklányok, aztán a koktélruhák, az átalakítottak és az estélyi ruhák következtek, legvégén pedig – mint a nagy divatbemutatókon is szokás – menyasszonyi ruhát lehetett megcsodálni.
A közönség addig sem maradt látnivaló nélkül, amíg a manökenek ruhát cseréltek: Dimény Olga tanárnő egykori tanulóklubos táncosai léptek fel azokban a ruhákban – díszmagyar, cigány és kánkán –, amelyeket az elmúlt huszonöt esztendőben számukra a szakiskolások készítettek.
A tanév kezdetétől szorgos munkával alkotott ruhák jellegzetessége volt, hogy szinte mindegyiket hímzés díszítette. „A kalocsai és a magyaros hímzés ismét divat, bármilyen eseményen jól mutatnak, vonzzák a tekintetet. És nemcsak ünnepi ruhák lehetnek hímzettek, hanem a hétköznapi viseletünk is: nem kell kidobni például a véletlenül pecsétessé vált blúzt, mert egy szép hímzéssel az elfedhető, a megunt darabot ismét vonzóvá tudjuk tenni, de az egyszerű sapka is kivételessé, egyedivé tehető, ha apró hímzéssel dobjuk fel – magyarázta Barabás Sára szakoktató, hogy miért is tartották fontosnak a ruhák ilyen díszítését.
A textil szak iránt az elmúlt években visszaesett az érdeklődés, három éve osztály sem indult, most – s ebben szerepe van a lemorzsolódásnak is – alig kilencen vannak a kilencedik és tizedik osztályban.
Erre nehéz magyarázatot találni: az iskola jó képzést biztosít, a készruhaiparban vagy a város néhány szabóműhelyében, ha nem is kiemelkedő fizetésért, de el lehet helyezkedni. „Néhány éve a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től tizenegy modern varró- két eldolgozógépet, vasalókazánt és két vasalót, valamint fogyóanyagot kaptak, a Platanus készruhagyár, a Simonfy Alapítvány és a református egyház éveken keresztül anyagot biztosított. Van mivel és miből dolgozni, csak gyermekanyag nincs. Pedig jó lenne, ha az egyetemre nem készülő lányok az elméleti középiskola helyett szakiskolát választanának, mert az itt kapott tudásra az életben oly sokszor szükség van, hiszen folyton ki kell cserélni egy cipzárt, fel kell hajtani, le kell engedni egy nadrágot, kivágni a szárából vagy a gyermek nadrágjára foltot tenni – mondotta Barabás Sára.
