Május 22-ig közel tízmillió kérdőív érkezett be az Országos Statisztikai Intézethez – Románia lakosságának több mint fele tehát élt már az online kitöltés lehetőségével és beküldte adatait. Azon nyilván lehet vitatkozni, hogy ez az arány valóban sikernek nevezhető-e, hiszen még mindig több millió polgárt kell majd otthonukban személyesen felkeresniük a számlálóbiztosoknak – abban az országban azonban, ahol sok településen máig problémát jelent a vezetékesvíz- és szennyvízrendszer kiépítése, ahol rengeteg falusi iskolában most is az udvaron található a vécé, és nem utolsósorban azt is tekintetbe véve, hogy először próbálkoznak hasonló módszerrel a népszámlálás során, ez az 50 százalékot meghaladó eredmény talán mégsem számít rossznak. S bár a platform működésével kapcsolatosan számos probléma merült fel, a kérdések megfogalmazása sem mindig a legtisztább, összességében azért mégiscsak sikerült kidolgozni egy nagyjából működő, többé-kevésbé intuitív platformot, amelyen – főleg ha ismerjük a menet közben kitapasztalt csapdákat – viszonylag rövid idő alatt ki lehet tölteni a kérdőívet.

A népszámlálás önkitöltési szakasza különös jelentőségű számunkra, Romániában élő magyarok számára, ebben a fázisban ugyanis mi magunk vallhatunk nemzetiségünkről, anyanyelvünkről, vallásunkról – a második szakaszban már sok minden múlhat a számlálóbiztosokon, a harmadik fázisba pedig, amikor különféle intézmények adatbázisai alapján számolják meg mindazokat, akiket addig nem sikerült, már nincs beleszólásunk. Hogy miért fontos számunkra a népszámlás eredménye, azt nem lehet elégszer hangsúlyozni: Romániában fejlesztési kérdésektől kezdve az anyanyelvhasználatig rengeteg minden múlik azon, hogy hányan vagyunk. De ennél is lényegesebb talán a népszámlálás eredménye a magyarság önbecsülése szempontjából. Hogy lélekszámunk lehetőleg ne csökkenjen egymillió alá, hogy arányunk a többségi nemzethez képest ne csökkenjen, hogy azt tudjuk majd felmutatni mind a Bukarestben az ország lakosságának homogenizálására, a magyarság asszimilálására törekvőknek, mind magunknak, hogy erős, szülőföldjéhez ragaszkodó, élni akaró és itthon jövőt építeni kívánó közösség vagyunk.

A jelek szerint érzékeli az ügy súlyát a romániai magyarság is, ennek is köszönhető, hogy a jelentősebb részben magyarok lakta megyékben az országos átlagot meghaladó a részvételi arány, Háromszék Brassó és Hargita megye után dobogós e tekintetben, Sepsiszentgyörgy pedig a maga kategóriájában, a megyeszékhelyek között első helyen áll 75 százalékos eredménnyel. Persze, elég sok a hibásan vagy hiányosan kitöltött kérdőív – holnapig még ellen­őrizhetjük ezeket akár a felállított segítőpontokon is! –, és a részvételen is lehetne még javítani a hátralevő másfél-két napon péntek estig, de az mégiscsak örömteli, hogy van olyan komoly téttel bíró megmérettetés is, amelyben nem a sor végén kullogunk, hanem élen járunk. Az erős székelyföldi részvétel remélhetőleg a szórványban élőkre is ösztönzőleg hat, hogy számbeli kisebbségben élő nemzettársaink is vállalják és vallják meg magyarságukat, anyanyelvüket, vallásukat – együtt ugyanis erősebbek vagyunk.