– Az idei év legnagyobb újdonsága veled kapcsolatosan az, hogy címeres mezt váltottál. Mi késztetett arra, hogy bevállald ezt a nagy váltást?
– A magyarok kerékpáros szövetségétől egy olyan projekttel, elképzeléssel kerestek meg, amely tetszett nekem. Eszerint nekem és az ő sprintereiknek úgy van a legnagyobb esélyünk kijutni Párizsba, ha csapatsprintben kvalifikáljuk magunkat az olimpiára. Hogyha csapatsprintben kijutunk, automatikusan kapunk helyeket az egyéni számokban is: ez két hely egyéni sprintben és további kettő keirinben. A magyar válogatottnak van három nagyon jó sprintere, közülük kettő kiváló megindító bringás, én meg Szalontay Sándor lennénk a második és harmadik ember, ám még próbálgatjuk, hogy kinek melyik pozíció fekszik jobban. Nagyon megtetszett ez az ötlet, s nem csak azért, mert csapatsprintet versenyezni egészen más érzés. Ők mindenképp ki akarják juttatni a saját embereiket, most már engem is, mert én is része vagyok a csapatnak. A román szövetséggel nehéz volt együtt dolgozni, nem igazán talált a víziónk. A végső célkitűzés igen, csak az oda vezető úton nem igazán tudtunk megegyezni. A magyarok nagyon profin közelítik meg ezt az egészet, és a csapatsprintben való kvalifikáció tényleg egy remek terv. A magyarországi kerékpársportban jó a mentalitás, sok profi ember dolgozik náluk, és az utóbbi időben sokat is fejlődtek. És igen, része akartam ennek lenni.

– Már túl vagy két versenyen. Glasgow-ban és Kanadában csapatban jól mentél, egyéniben az egyik viadal jobbra, a másik meg rosszabbra sikeredett.
– Csapatban még puhatolózunk, próbálunk összeszokni, próbáljuk megtalálni mindenkinek az ideális pozícióját a csapaton belül. Nekem is meg nekünk is új mindez, hiszen eddig mindenki csak országoson versenyzett csapatsprintben, de a világkupán nem annak a szintnek kellett megfelelni. Mindezek ellenére már látszik a fejlődés, lassacskán kezdünk összeérni, még úgy is, hogy mindenki távol van még a saját fizikai csúcsformájától. Mindkét versenyen tanulunk, az edzőtáborokban egyre jobban összeszokunk, és lassan alakul a dolog.

– Az egyéni számokkal mi történt?
– Az egyéni verseny sem volt igazából rossz, de még küszködöm némi egészségügyi problémával. Tavaly volt két olyan komoly fertőzéses megbetegedésem is, amit még nem tudtam teljesen kiheverni. Semmi olyan, ami nem orvosolható. Az idei évben nem tervezünk túl nagyot robbantani, mindenki komolyan edz arra, hogy jövő tavaszra legyünk jók, hiszen a kvalifikáció csak 2023-ban indul.

– Mondtad, hogy nem akartok nagyot robbantani. Ehhez képest Glasgow-ban magyar csúcsot futottatok csapatsprintben...
– Nemcsak Glasgow-ban, hanem a kanadai Miltonban is, és ott elég jól megjavítottuk a korábbi rekordot. Ez még nem olyan nagy robbantás, mint amire készülünk. A jövő tavaszi világkupáknak már úgy akarunk nekifutni, hogy folyamatosan ott legyünk a nyolcban, és ahhoz nagyon jó idő kell. Ennél sokkal-sokkal jobb idő kell.

– Gondolom, hogy az országváltásnak voltak, vannak hátrányai is… Melyek ezek?
– Az idei évben ki kell hagynom a világ- és Európa-bajnokságot, de szerencsére a világkupa-viadalokon indulhatok. Az olimpia szempontjából az idei nagy versenynek nincs jelentősége, jövőben kezdődik a kvalifikáció. Távol állok az igazi csúcsformámtól, így túl nagy dolgot úgysem tudtam volna csinálni ebben az idényben.

– Akkor számodra egyértelmű cél a 2024-es párizsi olimpia?
– Persze, mindennap ezzel a gondolattal edzek. Ha nem ez lenne a cél, akkor nem is tudnám csinálni. Szerintem elérhető cél számomra a párizsi olimpia, hiszen van időm még fejlődni.

– Klubszinten történt-e változás?
– Nem, továbbra is a Sepsi-SIC-nél vagyok leigazolva. Nagyon szeretem a klubcsapatomat, hiszen itt minden jól kialakult nekem mind a felkészülés, mind a támogatás szempontjából. Egyelőre semmiképp nem akarnám elhagyni klubot. Ebben a szezonban csak a magyar bajnokságon indulok, magyar színekben csak a világversenyeken fogok indulni, minden más megmérettetésen – CL1-es, CL2-es verseny – továbbra is zöld-fehérben tekerek.