Ha 2019-ben volt ötezer eurónyi forgalma a farmernek, ugyanúgy volt esélyes az ötezer eurós támogatásra, mint akinek, mondjuk, ötvenezer volt az üzleti forgalma. Ki mennyit veszített a Covid-járvány miatt?

Aztán a pályázati eljárás. Hol van még ilyen, hogy az utolsó métereken is változtatunk a követelményeken?! Például, hogy a megbízott aláíró felhatalmazását közjegyző előtt kell hitelesíteni. Volt is cirkusz, sokat lehetett olvasni, látni, hogyan áll 150–200 személy a közjegyzői iroda előtt, hogy nem kevés pénzért vásároljon egy A4-es papírt.

A pályázatíróknak is jól jött a kiírás. Aki vállalta a pályázat „megírását” – mert nem volt szó egyébről, mint adatok beírásáról –, átlagosan 250 eurót kért a szükséges információk összesítéséért, felvezetéséért az online felületre. Ha nyer a gazda, ha nem nyer a gazda. Aztán még 250 eurót, ha sikeres. Ötezer euróból tíz százalékot. (Akinek nem inge, ne vegye magára! Kivételek vannak. Például falugazdászok ingyen és bérmentve segítettek pályázóknak.)

Jó, nem minden gazda bízta sorsát pályázatíróra. Maga próbált segíteni saját magán. Ha tiszta a rendszer, ha egyértelműek a kérelmek, ez sikerülhet is. De nem voltak azok. Rengeteg különféleképpen értelmezhető része volt a kiírásnak. Aki időben fel volt világosítva, az időben fel tudta tölteni „pályázatát”. Pályázatát? Á, dehogy, támogatásigénylését. Mert egy pályázat sokkal több kritériumot tartalmaz, és nem a legfontosabb szempont, hogy mikor töltöttek fel a rendszerbe egy kezdetleges iratcsomót.

Egy dolog azonban figyelemre méltó. A pályázati rendszer, a „platform” működött, nem adta be a kulcsot a felhasználók „támadása” előtt. Habár – mondogatják egyesek – a pályázatok feltöltéséhez nem ortodox lehetőségeket is kihasználtak néhányan. Például robotra bízták a feltöltést – pénteken fix tíz órakor le voltak adva az információik… Néhány perc alatt ezrével voltak feltöltve pályázatok. Egy óra sem kellett, hogy meglegyen a varázslatos tízezer kérelem.